Vlaszák Géza: -Szép pályafutásom volt, de még nincs vége

Szívesen emlékszik vissza / 1 évet hosszabbított a nyáron / Edzőként is kipróbálná magát                      

Vlaszák Géza kapus 40. születésnapja alkalmából a rangado.hu-nak adott interjút, amiben pályafutása több részére részletesen kitért.                            

Szép volt...

– Úgy gondolom, szép pályafutásom volt, és még nincs is vége. Hosszabb távon már nem tervezek játékosként, de azért még aktív vagyok – szögezte le a születésnapos kapus. – Nagyon szívesen emlékszem vissza az újpesti négy évemre, az az időszak örök kedvenc marad. Zalaegerszegen is voltak nagyon jó periódusaim, és az AEL Limasszolnál eltöltött szezonra is szívesen emlékszem, mert egy új közegben is meg tudtam állni a helyemet. Ezeken kívül szerepeltem még az MTK-ban, ahol szintén voltak jó pillanataim, a ZTE után az egy jó lépés volt a pályafutásomban.

1. kapus, aki Zalából került a nemzeti csapat...

– A mai napig büszkeséggel tölt el, hogy amikor Újpesten védtem, akkor a válogatottban is szerepeltem. Én vagyok az első kapus, aki Zala megyéből a válogatottságig vitte, és erre nagyon büszke vagyok – magyarázta Vlaszák. – Körülbelül négyszáz meccset játszottam az élvonalban, és úgy gondolom, hogy ez nagyon nagy szám. Amikor elkezdtem a felnőttek között az NB I-ben, NB II-ben védeni, akkor mindig is azt szerettem volna, hogy ilyen hosszú, szép pályafutásom legyen, úgyhogy erre is büszke vagyok.

Sajnálja, hogy nem lett bajnok

– Az Újpesttel kétszer az utolsó pillanatban vesztettük el a bajnokságot, ez a mai napig fájó pont számomra, és később is az lesz – folytatta a kapus. – Nagyon szerettem volna bajnoki címet ünnepelni, hiszen óriási dolog bajnoknak lenni. A második helyek is szépek, de azért mégsem ugyanaz, mint a bajnoki aranyérem. Amikor a legjobb formámban voltam, huszonkilenc-harminc évesen, akkor kár, hogy nem kerültem egy igazi komoly bajnokságba, mert szívesen kipróbáltam volna magamat külföldön is azokban az években. Ezek bennem maradnak, de azt hiszem, hogy így is elégedett lehetek a pályafutásommal.

Kedvenc meccs

– Az MTK-val játszottunk a francia Nantes ellen kupameccset, és a kinti mérkőzésre emlékszem vissza a legszívesebben, ahol nagyon jól ment a védés. Igaz, a végén kikaptunk kettő-egyre, de a sok szép emlék közül ez a meccs mindig a kedvencem marad.