Várakozáson felüli teljesítmény csapatunktól – a vezetőség elképzelései igazolódni látszanak

Tizenhat meccsből mindössze három vereség / Fiatalok terén sem állunk rosszul                                                      

Mint már beszámoltunk róla, Csató Sándor együttese a hétvégi válogatott szünetre való tekintettel a horvátországi Kaproncán játszik edzőmérkőzést holnap 11.30-tól a Slaven Belupo ellen. Ma pedig nem jelentkezik elemző rovatunk, e helyett jövő pénteken egy dupla elemzés jelenik majd meg.

Azt viszont a szezon előtti szurkolói véleményekre, megnyilvánulásokra visszagondolva talán leszögezhetjük, hogy csapatunk a várakozáson felül teljesít. Annak ellenére, hogy nincs feljutó helyen, és a mutatott játék időnként elmarad az elvárttól, az eredmények eddig a vezetők elképzeléseit és a szakmai stábot igazolják. Gondolunk itt arra, hogy nem tartottunk „nagybevásárlást” a nyáron, amit sokan megkérdőjeleztek, de amely csapatok így tettek, nem szerepelnek jobban. Akik érkeztek, alapemberek, és többségében Deutsch, Jakab és Bobál teljesítményére sem lehet panaszunk. Villám a kezdeti mérkőzéseket követően többször szorult a cserepadra, amikor pedig „bejátszotta magát”, jött a kiállítása és eltiltása. Mindent összevetve azonban talán az ő teljesítménye sem nevezhető csalódásnak. Fiatalok terén is jól állunk, hiszen a gyakran a kezdő tizenegyben szerepet kapó játékosok (gondolunk itt Véghre, Gottfriedre, Kretzre, valamint az utóbbi időben egyre több lehetőséghez jutó Hegedűsre), valamint a néha beállók (Ágoston, Ekker) többsége is 1998-as születésű, azaz még a következő két szezonban is megfelelnek a „fiatalszabály” kitételeinek. A kivétel egyedül a hosszú ideje sérüléssel bajlódó Bedi Bence, aki azonban minden bizonnyal „fiatalsága” ellenére is jelentős szerepet kapna a ZTE-ben. A sérülések miatt beugrók teljesítményét igazolja, hogy ha Bedi és Végh felépül a válogatott szünet utáni bajnokira, korántsem tartjuk biztosnak, hogy ők kapnak szerepet két „fiatalként” a kezdőben. S ha a csapat teljesítményét nézzük, három kivételtől eltekintve (a Mosonmagyaróvár elleni nyitány, a Budaörs elleni botlás és a Kisvárda elleni kudarc) kiegyenlítetten teljesít a Csató-csapat. Az elmúlt szezonokkal szembeni jelentős előrelépés, hogy idegenben nem „jönnek” az 1-0-s vereségek, a ZTE Arénától távol is rendre legalább egy döntetlent el tudunk érni. Arról, hogy ha nincs a két hazai botlás, akár az élen is lehetnénk, szerintünk különösebben nem érdemes írni, beszélni, hiszen ellenpéldaként felhozhatjuk a soroksári győzelmet, a Puskás Akadémia elleni talpraállást, a SZEOL legyőzését, ezeken a meccseken ugyanis alakulhatott volna másként is az összecsapás – nem a mi javunkra. A mérleg kiegyenlítettnek mondható, és a nélkül, hogy bárkire bármilyen terhet akarnánk rakni, jelen helyzetben (harmadik hely) – bármennyire is kételkedtek sokan a rajt előtt – elérhetőnek tűnik a feljutás. Ugyanis ebben a másodosztályban a kiegyensúlyozott teljesítmény érhet a legtöbbet: ha egy csapat idegenben döntetleneket ér el, időnként győz, hazai pályán pedig többségében három pontot szerez, bőven odakerülhet az első két hely valamelyikére. Persze benne van a pakliban, hogy „feltámad” a Puskás Akadémia vagy a Nyíregyháza, de eddig pont azok a gárdák remekelnek, amelyek konkrétan nem tűzték ki maguk elé a feljutást. Talán nyugodtabb így a munka, s nincs akkora nyomás sem. Négy forduló van hátra. Közel állunk ahhoz, hogy szépen telelhessünk, karácsonyozhassunk. De nem árt elégszer hangsúlyozni, hogy elég két vereség, és rögtön a 6. hely környékén találjuk magunkat. De nézzük a pozitívat, a jelent! Ez pedig derűs – még ha az idő borús is.