Beszámoló és videók a szurkolói ankétról
Jövő nyáron lesz a játéktér felújítása / Visszatér a régi címer / Simonfalvi a csk
Ma 18 órakor kezdődött, és több, mint másfél órán keresztül tartott a szurkolói ankét az Arany Bárány Hotel „Télikert” különtermében. Kezdésként Végh Gábor, a Pharos ’95 Kft. ügyvezetője köszöntött mindenkit. Az eseményre kb. 60 ember látogatott el, mondhatni teltház volt. Ezt követően Gellei Imre szakmai igazgató beszélt feladataikról. Ezután szó esett a régi, háromszög alakú címer visszahozataláról is. Ennek tervezője, Németh János mondott beszédet, melyet itt olvashatnak:
- Köszöntöm én is az egybegyűlteket! Ha már megszólíttattam, elmondom, hogy én öreg zalai vagyok és imádom a futballt. Igaz, nem a bőrgolyóval, hanem az agyaggolyóval értem el nagyobb sikereket, de valahogy mindig a szívem mélyén volt a bőrgolyó, a foci. Gyerekkori emlékeimre gondolok vissza legszívesebben. Ez a korszak valójában a háború utáni évektől indult el. Ez olyan korszak volt, amikor olyan generáció, olyan középiskolás társaim volt, mint Szőcs János, aki egy évvel felettem járt. De annak az osztálynak olyan csapata volt, hogy azt sosem tudtuk legyőzni. Volt a Szőcs Jancsi, ő egyedül vitte az egész társaságot. Aztán voltak olyan emberek, mint a Rozsnyói Sándor, aki akadályfutó volt, tehát nagyon jó társaság volt, és Ostoros Károly, edzőnk és tornatanárunk. Tehát a szív-lélek vitt előre bennünket, sokkal mostohább körülmények között, mint ma. És arra kell visszaemlékeznem, hogy igen, megpróbálkoztam a focival is, megpróbálkoztam, abban az években, amikor Vörös Meteornak hívták azt a csapatot, amely ugye itt Zalaegerszegen élcsapatként volt jelen. Elsősorban az egységes első osztály és NBII-ig valahogy eljutott, és kiváló társaság volt. És volt egy olyan edző, aki még korábbi ZTE futballista volt, Dolgos Andrásnak hívták. Válogatott szintű játékos volt, azt lehet mondani. És a régi ZTE pályán volt egy MOVE ZSE nevű egyesület, amit megszüntettek a második világháború után, hiszen a Magyar Országos Védelmi Egyesületnek a címét vette fel. Ebből lett ugye a Vörös Meteor. A Vörös Meteorba jöttek át azok a játékosok, akik hajdanában futballoztak a ZTE-ben is, mert volt egy ZTE is, mely korábban alakult Zalaegerszegen. Aztán később lett Levente és a Vörös Meteor, aztán lett egy Z.-Vasút, de kiváló játékosokkal. Dolgos András, mint ifjúsági játékos került fel annak a csapatába, amely a 14-15 éves gyerekeket indította el Rákóczi útján. És akkor még félig salakos pálya volt vas korláttal, lelátó, az északi oldalon gyönyörű fák sora, a pálya majdnem salakos volt. Utána kezdték el egy idő után füvesíteni. Amikor kész lett, a Dolgos András végignézett, és azt mondta: Gyerekek, micsoda pályátok lesz! És akkor mindenki lelkes volt, naponta erőnléti edzésként lefutottunk Csácsig meg vissza. És mi volt a kalória, a vacsora: egy pohár tej, meg egy kifli. Mindenki ment, hajtott és szívügye volt a csapat. Akkor szerettem meg magát a labdarúgást, és azt gondolom, a mai gyerekekből valahogy ez hiányzik, hogy igazán megszeressék ezt a bőrgolyót, ezt a focit, és kiválasztódjanak azok a tehetségek, akikre lehet építeni. Nagyon sok tehetség volt itt is, de természetesen a nagyobb csapatok aztán elvitték őket. De nagyon jó szeme volt az akkori Vörös Meteor vezetőknek, mert olyan játékosokat csalogattak ide, mint például Szombathelyről Vass Béla, Horváth György Körmendről, aki később a Ferencvárosban is játszott, és egyszer-kétszer válogatott kapus is volt. De mondhatnám a Dombai-testvéreket, Dombai Dávidot, Dombai Józsefet, csupaszív emberek voltak, ami aztán látszódott is, hiszen nagyon komoly szinten fociztak, nem a ZTE vagy a Vörös Meteor, nem a Z.-Vasút, hanem tulajdonképpen egy belügyes csapatban, a Z.-Dózsában. Mert a Z.-Dózsa volt tulajdonképpen az ’50-es években a másik olyan csapat, amit a Belügyminisztérium finanszírozott, és olyan játékosok voltak ott, mint Farkas Sándor, Belák. Fantasztikus képességű, nagy szívű emberek voltak. Nos, ha a ZTE címerről beszélünk, azt tudom elmondani, hogy ez egy korábbi. Miért lett kék-fehér a ZTE? Mert a Z.-Építőkkel egyesültek, az Építőknek kék-fehér volt a színe, és kék-fehér lett a ZTE, a korábbi zöld-fehér helyett. Nos, akkor örököltük azt a címert, amit még nem én terveztem. Aztán a klub falára kellett megcsinálni a nagyobb méretű domborművet, ami ezt a háromszöget, ezt a régi címert ábrázolta, ezt készítettem én, és remélem, hogy azóta is megvan valahol, nagy örömmel fogadtam azt, hogy most újra ilyen címert látok, mert ennek gyökerei vannak. Azt hiszem, hogy azt a szellemiséget hirdeti, ami akkor volt, és ami elindult, és akkor biztos egy felfelé ívelő ZTE-t láthatnánk a jövőben is. És én elsősorban ehhez kívánok erőt, egészséget, örömet, sok sikert a focihoz, és elsősorban lelket. Olyan tehetségeket, akik itt maradnak, és ezt a csapatot építik tovább. Mert akkor lehet csapat igazán, akkor léphet előre. Nem a játékosvásárlás a megoldás, elég az, hogy maradjanak itt. Mert sok olyan futballista van, akiből jó játékos lett nem Zalaegerszegen, hanem máshol. Ebben az akkori ZTE-ben, amelyről hallottuk, hogy sikereket ért el, voltak ilyen régi futballisták, és volt egy ilyen szellemiség is, és remélem, hogy ezt a szellemiséget meg tudjuk őrizni, ezt a lelkesedést, és ezt vinni tovább. Emlékszek még arra is, amikor a magyar válogatott itt játszott, 9-1 volt az eredmény, a Puskás-féle csapat, Grosiccsal a kapuban, komplett, mentek Bécsbe, edzőmeccset játszani. És akkor még a régi ZTE tribün alatt megvolt a Laci bácsi büféje. Ott vártuk mi, gyerekek Puskást, hogy egy aláírást kapjunk tőle. A játékosok már mind kint voltak a pályán, a Puskás még „lelöttyentett egyet” a Laci bácsinál, és ment ki. Tehát vannak olyan emlékek, amiket az ember sose felejt el. Aztán azt se felejtem el: negyed kilenckor este már sötétedett. Versenyeztek, hogy a kapufa tetejéről ki rúgja le az üveget. Szóval olyan szív-lélek emberek voltak, és olyan tehetségek, hogy ezt kell megőrizni, ezt továbbvinni, mert én úgy érzem, minden ezen múlik. Pénzzel sok mindent meg lehet vásárolni, de a lelkeket nem. Mert a lélek az olyan: vagy van, vagy nincs. Olyan emberek kellenek, akik átérzik ezt, az idetartozást. Én ehhez kívánok sok egészséget, sok tehetséget, és jó focit! Köszönöm!
Ezt követően Kocsárdi Gergely beszélt a helyzetről, és adott át a régi-új címerből egyet Németh Jánosnak. Ezt videón láthatják ITT!
Majd Lőrincz Emil minden játékosról elmondott néhány mondatot, elsősorban az érkezőkről. Ezáltal hivatalos az is, hogy a ZTE FC csapatkapitánya a 2014/2015-ös szezonban Simonfalvi Gábor lesz.
Tóth Krisztián markenting vezető elmondta, a szurkolói kártya kiváltáshoz három adat (név, születési hely és idő) szükséges jelenleg, a kártya kiváltása csak bérlethez kötelező. Ajándéktárgyakat is lehet majd vásárolni (pl. sál, bögre, párna) az Egerszeg Pontban, illetve a székházban.
Szurkolói kérdések következtek, melyen elhangzott, hogy a játéktér felújítása majd a jövő nyáron fog megtörténni. Devecz Miklós beszéde ITT látható!
Arra a kérdésre, hogy hány csatárral fog játszani a csapat, Lőrincz Emil azt mondta, ez változó, de ha egy csatár van a pályán, akkor többen segítik közvetlenül mögötte. Tehát nem lesz olyan, hogy „egy csatár van elöl, aztán vergődik ott a védők között”. A külföldiek távozása azért volt elsősorban, mert fizetésük emelkedett volna. Végh Gábor lemondta, Bogunovic pl. a tegnapi Magyar Kupa meccsen (Pápa-Soroksár) kb. 750 métert futott. Egy ilyen teljesítményért nem fizet a klub havonta 770 ezer forintot. Egy szurkoló felvetette, több játékos korábban igen kicsapongó életet élt, nem szeretné, ha ez előfordulna, de persze ezzel nem azt akarja mondani, hogy a játékosok ne menjenek el szórakozni. A vezetés ezzel egyetértett, és azt mondta, ha bárki ilyesmit tapasztalna, jelezze.
Képeket az ankétról facebook oldalunkon, a facebook.com/ztefcwebnodehu oldalon láthatnak!