Nagy Tamás: - Jöjjenek mielőbb a tétmeccsek!

Hátvédünk honlapunknak elmondta, már teljesen egészséges / „Remélem, 2017-et ötösre osztályozhatjuk majd”                                  

Nagy Tamás 2016 utolsó mérkőzésein sérüléssel bajlódott, 2017-ben viszont már társaival kezdhette a felkészülést. Az alapozás hosszáról, az edzőmeccs-partnerek erősségéről, civil életről, pihenésről, 2016-ról és a tervekről is kérdeztük alapemberünket.

-          Elsőként boldog új évet kívánunk! A téli felkészülés kezdetén tekintsünk vissza 2016-ra: amikor egészséges voltál, alapemberként számított rád a mindenkori vezetőedző, bronzérmet szereztetek az előző idényben, de elmaradt a feljutás, sokszor voltál sérült és az ősz vége sem sikerült. Hol húzzuk meg a vonalat, mennyire volt jó vagy kevésbé jó az előző év?

-          Elsőként köszönöm, és én is boldog új évet kívánok nektek és minden ZTE-szurkolónak is! A tavalyi szezon után mindenképp keserű szájízzel mentünk pihenőre, hiszen komoly feljutási esélyeink voltak, ami sajnos elúszott. Nyáron fiatalításon ment át a csapat, nekünk van a legfiatalabb keretünk az NB II-ben, amivel az ősszel az utolsó három forduló kivételével jó pozícióban voltunk. Az utolsó három bajnoki kilóg a sorból, azt nem úgy terveztük. Sok volt a sérült, hatan-heten is kidőltek, azokat a vereségeket kell tavasszal kijavítanunk.

-          Ha mindent összevetünk, ötös skálán hányasra osztályoznád 2016-ot?

-          Nem szeretek osztályozni; abban bízom, hogy 2017-ben úgy teljesítünk, hogy az megérdemel majd egy ötöst.

-          December elején említetted, hogy edzőképzésre mész, vizsgázol, utazol is. Hogy sikerült az elmúlt bő három hét?

-          Szerencsére sikerült feltöltődnöm, ilyenkor szeretek otthon lenni Putnokon a barátokkal és a családdal. Sikeres MLSZ C licenc-es edzői vizsgát tettem, Milánóban is sikerült kikapcsolódnom, úgyhogy teljesen pozitív érzésekkel jöttem vissza a felkészülésre.

-          Gratulálunk a vizsgádhoz! Ez azt jelenti, hogy a pályafutásod után szívesen dolgoznál edzőként?

-          Mivel az életemet a futballra tettem fel, ebben érzem otthon magam, próbálok már a jövőre is gondolni. Ezt egyelőre a futball mellett tervezem, de az első lépést már megtettem a civil élet felé.

-          Idén az első tétmeccs bő egy, a bajnoki rajt másfél hónappal a felkészülés kezdete után érkezik el. Korábban többször elhangzott, hogy túl hosszú az alapozás. Örülsz, hogy ezúttal rövidebb lesz ez az időszak?

-          A téli felkészülést és a műfüvön való edzést senki sem szereti, én is azt mondom, jöjjenek mielőbb a tétmeccsek! Jobb, ha már meccseket tudunk játszani, mintha sokáig húzódik a felkészülés. Remeknek találom, hogy már február 11-én a Magyar Kupában tudunk játszani.

-          Addig még vár rátok hét edzőmérkőzés, köztük a Mariborral és az NK Lokomotiva Zagrebbel. Játékosként és leendő edzőként híve vagy az erős ellenfeleknek?

-          Egyértelműen. Szerintem is az a legjobb, ha erős külföldi csapatok ellen tudunk játszani, ott lehet gyakorolni és felmérni, hogy hol tartunk, miben kell javulni. A Mariborral tavaly is játszottunk, elég jó eredményt értünk el ellenük. Szóval én is az erős ellenfeleknek vagyok a híve, lehet, hogy kikapunk 2-0-ra, de sokkal több értelme van, mintha egy megye egyes csapatot 11-0-ra megverünk.

-          A csapat jelenleg a kilencedik helyen áll, ami a keret erőssége alapján nem tűnik reálisnak. Mit lehet ebből kihozni? Bízhatnak még a szurkolók a feljutásban vagy a dobogóban?

-          Az elmúlt félévben is lehetett látni, hogy nincs kiemelkedő csapat, mindenki megverhet mindenkit. Kilenc pont a lemaradásunk az első helyhez képest, egy jó rajt nagyon fontos lenne, és ha az első néhány meccset hozzuk, máris ott vagyunk látótávolságon belül. Csak saját magunkkal kell foglalkoznunk, és meccsről meccsre javulni. Még nem szabad tervezgetnünk, hogy feljutunk vagy nem jutunk fel, mindent el lehet érni, csak keményen kell dolgozni. A mag megvan, remélhetőleg a sérülés is elkerül minket, egy jó tavaszban bízunk.

-          Végül a sérülésedről, hiszen te is azok közé tartoztál, akik bajlódtak az utolsó őszi mérkőzéseken. Teljesen felépültél?

-          Szerencsére rendbejött a combom, amire az utolsó bajnokin egy rúgást kaptam. Bizonyos szempontból „jókor jött ez a sérülés”, hogy az utolsó meccsen kaptam, így utána ki tudtam pihenni. Most már teljesen egészséges vagyok.

Hajrá ZTE!