Értekezés a nézőszámokról

2016.10.28 08:00

Stagnálás, felemelkedés, vagy bukás? / Miért nem járnak ki az emberek a meccsekre?                                              

Az elemzés rovat, visszatérése alkalmából, most egy kifejezetten az eddigiektől eltérő, ám el nem vonatkoztatható cikkel jelentkezik. Ennek oka, hogy az eddigi témák teljesen körüljárva ugyan még nincsenek, ám hiba volna túlságosan egy témakörre fókuszálni, miközben rengeteg megfontolnivaló és átgondolandó kérdéskörről még szót sem ejtettem. Jól látható és reményeim szerint érezhető, hogy az eddigi cikkek összhangban vannak egymással és kiegészítik egymást. Úgy tervezem, hogy ezt az irányzatot tartom, ám bővítem a mozgásteremet és most, nem kifejezetten a futballal kapcsolatos, ám szorosan ahhoz kapcsolódó témáról teszem közzé az elemzésemet. A futball ugyan jól meg van nézők nélkül is, ám úgy vélem, hogy egyértelmű, minél több ember számára fontos a sportág, annál tiszteletreméltóbb helyet foglal el a közvélemény szemében, így gyakorlatilag elválaszthatatlan szerepet játszik egymás tekintetében a szurkolók és a futballklubok kapcsolata. Nézők, érdeklődök nélkül ugyanis nem színvonalas versenysport, hanem egyszerű játék volna.

Természetesen a ZTE van fókuszban, jelenleg nem tisztem a többi klub és szurkolóik viszonyát elemezni. Fontos leszögeznem, hogy elemzésemben nem vádaskodom, nem kritizálok, sőt, még csak nem is dicsérek, mindössze meglátásaimat és észrevételeimet közlöm, legjobb tudásom szerint a hozzáértő szerepében és szempontjaival felvértezve magam. Ezen felül figyelembe veszem a közhangulat és az egyéb felületekről hozzám érkező információkat is.

A ZTE és szurkolói:

Induljunk ki a tényekből. A statisztikák szerint, megközelítőleg 1500 fő jár ki a ZTE hazai bajnoki meccseire, ami az NBII-ben, nézőszámok tekintetében a dobogóra emeli a klubot. Ezek után nem nehéz levonni a következtetést, hogy elméletileg kedvenc együttesünk a magyar másodosztály legnépszerűbb csapatainak egyike. Még…

A tavalyi évhez képest ugyanis közel háromszázötven (350!) fővel csökkent az átlagnézőszám, ami a magasabb szintű bajnokságokban jelentéktelen mennyiségű szurkoló elpártolása lenne, ám hazai szinten ez komoly számnak minősül. Ha szigorúan nézzük, akkor nagyon sokan pártoltak el a klubtól. Felmerül a kérdés, az ésszerű kérdés, méghozzá jogosan: miért?

Nos, több szempontot kell figyelembe vennünk. Nem mindegyik szempont kellemes, ám akkor is fontos tényezői az összképnek!

1.)    A csapat teljesítménye: nos, valóban, mióta kiestünk, mindenki azt várja, hogy mikor jutunk vissza és igen, ez eleddig nem valósult meg. Azon túl, hogy kiemelkedő, szemet gyönyörködtető és káprázatos játékot egy NBII-es együttestől erős túlzás elvárni, az eredményesség hiánya bizony olyan erő, amely távol tarthatja az embereket a lelátóktól, hiszen sokan szeretnek a győztes oldalnak szurkolni. Természetesen ez a réteg nem a fanatikus szurkolók csoportját jelenti, ám nélkülük kisebb a klub támogatottsága.

2.)    Szép, élvezetes játék hiánya: végső soron felmerül a kérdés, hogy miért menjen ki az ember egy futballmeccsre, ha otthon a TV, vagy internet előtt sokkal élvezetesebb mérkőzéseket láthat, méghozzá jóval olcsóbban és kevesebb vesződéssel? Természetesen erre minden fanatikus szurkolónak megvan a válasza, azonban nem árt elfelejteni, hogy mi, emberek különbözőek vagyunk és arra is szükség van, aki nem fanatikus, de szívesen kimenne buzdítani szeretett csapatát, ha nem folyamatosan kellemetlen élményben, vagy unalmas látványosságban lenne része.

3.)    Kiszolgáló létesítmények minősége: sokakat az is eltántoríthat, ha undorító, visszataszító körülmények között kell nézniük a meccset, elvégre a friss és még bizonytalan szurkoló, aki élete első meccsén üldögél, miért menne ki még egyszer, ha felfordul a gyomra és nem mer kimenni a mosdóba?

Ez a három pont, amelyek eltántoríthatják a bizonytalan szurkolókat, a potenciális szurkoló-jelölteket, vagy azokat, akik szeretnének kijárni egy meccsre, de nem éri meg nekik a fáradtságot és szenvedést, mert nem azt kapják, amit elvárnak, vagy amit még képesek elviselni. Így tehát az 1-3 pontig valószínűleg nem a fanatikusokat riasztja el, hanem azokat, akikből idővel fanatikus válhatna. Márpedig azt mindenkinek be kell látnia, hogy új szurkolók nélkül nehéz emelni a nézőszámok átlagát.

4.)    Klubkommunikáció: talán a legkritikusabb és legingoványosabb terep. Valljuk be, nem csak a ZTE-nek, hanem a legtöbb magyar klubnak sokat kell még ebben fejlődnie. A legtöbb konfliktus a nem megfelelő klubkommunikációból adódik, hiszen a megfelelő tájékoztatással – még véletlenül sem hamis ígéretekkel! – rengeteg szurkolót vissza lehetne csábítani, vagy meg lehetne tartani. Nyílván, a szurkolók eredményeket akarnak, ám ne feledjük, hogy az NBII legfiatalabb csapata a miénk, amely nem is teljesít rosszul, igaz, jól sem. Még a legfanatikusabb szurkoló is hátat fordít, ha azt érzi, hogy átverik és a szemébe hazudnak.

5.)    Klubmodell: természetesen a klubmodell milyensége és minősége rendkívül lényeges szempont, ám úgy vélem, hogy a jelenlegi a zalaegerszegiek kedvére van, noha jól lehet, egyébként egy vész megoldásról van szó, akkor is, viszonylag jól felépített és kidolgozott koncepcióról beszélünk, amely viszont még mindig nem megfelelően van kommunikálva.

6.)    Hagyományok ápolása, népszerűsítése: ma már nehéz tényleges hagyományokról beszélni a futballban, sőt, talán hiba is, hiszen fejlődik a világ és a régi módszerek már elavultak. Ám vannak olyan hagyományok, amelyeket érdemes megtartani és kibővíteni. Az igazán fanatikus szurkolók, főképpen az idősebbek bizony megjegyzik és egyenesen sértésnek veszik, ha a klub hagyományai nevetség tárgyává vannak téve – természetesen joggal. Szerencsére a ZTE-nél nem ennyire drasztikus a helyzet, sőt… azonban nem árt rá figyelni, hogy a szurkolók miért is lettek a klub hívei.

Magától értetődik, hogy ennél több oka is van annak, hogy egy szurkoló elfordul, vagy a klub mellett marad, ám az is elég egyértelmű – szerintem – hogy a fentiek a főbb okai a szurkolói meg, vagy meg nem maradásnak.

Természetesen a klub népszerűsítése pénzbe kerül, ami, ha jól sikerül, később megtérül, ám nem számít biztos befektetésnek. Megvan abban a kockázat, hogy egy ilyen kampány visszafelé sül el. A mai világban akkor lehet eredményes egy klub menedzsmentje, ha elég jó „márkát” tudnak csinálni egy klub nevéből, ám hosszú távon az is csak akkor kifizetődő, ha ez a projekt a valóságra épít és nem hazugsággal csábítja az embereket a klub mellé. Komoly probléma, hogy a magyar csapatok nagyon súlytalanok és népszerűtlenek, főképpen az eredményesség hiánya miatt. Ez az állapot azonban megszüntethető. Úgy vélem, a klubmodell a ZTE esetében noha még gyerekcipőben van, jó úton jár, erre lehet építeni, egy megfelelő marketing kell hozzá.

Elvégre az mindannyiunknak fontos, hogy a ZTE versenyerős és népszerű legyen.

A klub számára a több néző elsősorban nagyobb szponzori bevételeket jelenthet, miközben a megfelelően koordinált klubmodell a szurkolók számára megadja, vagy megadhatja azt az élményt, amiért ki fognak járni a meccsekre. Ennek az elérése nem könnyű feladat, félreértés ne essék, nagyon is nehéz. Ám előbb utóbb el kell kezdeni, ha a népszerűsítés és gyarapodás a ZTE terveiben szerepel.

Jelenleg folyamatosan csökken a ZTE meccseire kijárók száma, de ez még elfogadható, mert van miből csökkennie. Ám ha három nézővel stagnál majd a klub, ambiciózus futballista miért igazolna oda? Természetesen ez egy drasztikus példa, ám a kérdés jogos. Elvégre minél népszerűbb egy klub, a játékosok körében is annál vonzóbb lehet, ami megint csak a felemelkedés egy fontos szempontja.

A kérdés adott: milyen marketinget kellene alkotni?

Nos, mire harapnak rá a szurkolók? Kommunikáció. Úgy vélem, csak meg kellene őket kérdezni, sőt… gyakran kérdés nélkül is elmondják. Ha másra nem is lenne jó egy felmérés, az mindenképpen kiderülne belőle, hogy mi az ami jelenleg nagyon fájó pont a klub híveinek szívében és talán az is, hogy mi az, ami nagy örömükre szolgál. Elvégre az is fontos, hogy a klub elismerést is kapjon, azért, ha valami jó. Mert ami jó, azt meg kell becsülni.

 

 

Hajrá ZTE!

H.E.