Erőviszonyok az NBII-ben - V. rész
Mi a különbség a csapatok között? / Elemzés: pénz, felkészültség vagy elhivatottság kell?
Az NBII csapatait bemutató cikksorozat utolsó részéhez érkeztünk. Ha megnézzük az itt elemzett csapatok listáját, akkor érezhetjük, hogy bizony hatalmas különbség van az NBII–ben szereplő együttesek között. Egy valami azonban majd' mindenhonnan hiányzik: a valódi professzionális lehetőségek. Hogy mit értek ez alatt? Nos, ez legyen egy másik, összefoglalóbb jellegű cikk témája.
Soproni VSE
Játékosállomány:
Jól megfigyelhető, hogy az SVSE hasonló klubmodellt használ, vagy legalábbis próbál kialakítani, mint a ZTE. Azonban az is észrevehető, hogy ezzel mégsem egészen olyan játékot játszanak, mint a zalai gárda. Ennek az okai a játékosok felkészültségében, illetve képzettségében keresendők. Kirívó ugyanis, hogy a középpálya erős az SVSE-nél, a többi posztra azonban többek között fiatal, vagy nem elég képzett játékosok vannak. Gyakorlatilag egyfajta rossz erő-egyensúly áll fent a csapaton belül, ami azt eredményezi, hogy komoly nehézségeik lesznek még a szezonban.
Szakmai stáb:
Ismert a helyzet, és már leírtam ezt sok csapat esetében. Kevesen vannak a szakmai stábban, így nem képesek utolérni önmagukat a munkában, vagy ha mégis, az nem lesz elég alapos munka. Bizony a kimerültség a felkészültség rovására megy. Egyébiránt a szakmai stáb rutinos, ám nem kifejezetten eredményes, önmagában a tapasztalat nem elegendő egy igazán sikeres szerepléshez.
Speciális körülmények:
Az SVSE nem tartozik a „komolyabb” klubok közé, ez jól látható volt az elmúlt évek során. Úgy vélem, a ZTE együttese felkészültebb, bár nem kifejezetten erősebb, inkább csak jobban kialakított játékosállománnyal rendelkezik. Nehéz lenne megjósolni egy találkozó eredményét, én mégis hajlok a nagyobb ZTE-siker esélyére.
Csákvár
Játékosállomány:
A játékosállomány felépítése nagymértékben hasonlít az SVSE modelljére, így némiképpen a ZTE taktikájára hajaz. Mégis… értesüléseim és megfigyeléseim szerint a kényszer nagyobb alakító volt, mint az alaposság. Ezt jól mutatja, hogy nem feltétlenül céligazolások történtek az utóbbi időszakban, inkább az „igazoljunk valakit” elv érvényesülhetett. Alsóházi csapat a Csákvár, amennyiben a játékosállományt nézzük.
Szakmai stáb:
„Repül a nehéz kő: ki tudja, hol áll meg?
Ki tudja, hol áll meg s kit hogyan talál meg?”
Természetesen a fenti idézetet nem csak a tréfa szülte, utalva ezzel a vezetőedző nevére, hanem az is, hogy remekül kifejezi a csákvári helyzetet. Mivel gyakorlatilag mozgástere nincs a csapatnak a piacon, így az edző abból építkezik, ami van. Számtalan ok és okozat kifejthető lenne, ám ami lényeges szempont, hogy a vezetőedző belekezdett egy koncepcióba – más lehetőség nem lévén – ami elég ingatag lábakon áll, s ezáltal nem tudni mi lesz a vége…
Speciális körülmények:
A Csákvár nehéz helyzetben van, nem tartom komoly ellenfélnek, így a ZTE együttesének oda-vissza győzedelmeskednie kell a mérkőzéseken, ha az első harmadban akar végezni.
Balmazújváros
Játékosállomány:
A balmazújvárosi csapat nem véletlenül meghatározó évek óta az NBII szintjén. Ehhez a szinthez jól kialakított, hasonló képességű játékosokból álló gárda, amely a körülmények ellenére képes átlagosan értékelhető teljesítményre. Ez nem kis szó, az, hogy egy csapat konstans teljesítményt tud nyújtani jó szakmai munkát és magas szintű bizalmat sejtet.
Szakmai stáb:
Miképpen a játékosállomány kialakításán is látszik, a vezetőedző illik a gárdához. Egyértelmű célokkal, értékelhető teljesítménnyel stabil eredményeket érnek el. Ez a szakmai munka és a megfelelő döntések gyümölcse, amelyek által a gárda évek óta ott van az NBII felsőházában. Kiemelendő, hogy ez ritka pozitív helyzet ezen a szinten és mindenképpen megsüvegelendő, ám elájulni ettől túlzás lenne, hiszen mindig van feljebb – miképpen lejjebb is.
Speciális körülmények:
Egyszerű, megfelelően kommunikált célok, hangulatos játék, szűkös anyagi lehetőségek. Ezek jellemzik a balmazújvárosi futballt, amely a kiszolgált közönség létszámához képest magas színvonalú, ámbátor nem kiemelkedő.
Szeged 2011
Játékosállomány:
Sok fiatal és néhány „nagy” név – ez remekül körülírja a Szeged 2011 felépítését. A „nagy” neveket nem kell túlgondolni, inkább rutinos, mint ténylegesen eredményes játékosokat kell ezen érteni, ami a legfontosabb, hogy nem feltétlenül a pragmatikusság, mint inkább a marketingérték volt az igazolás célja. Noha ez sem sikerült teljesen… mindenesetre van veszély a csapat játékában, ám ez önmagában kevés.
Szakmai stáb:
Alig néhány főből áll a szakmai stáb, érzékelhető, hogy kevesen vannak. Ami észlelhető, hogy magas az összhang, elvégre a játékospolitika ellenére érzékelhető, hogy mit akarnak játszatni a csapattal, bár a megvalósításig csak ritkán jutnak el. Úgy értem az eredményes megvalósításig, ugyanis sem látványosságban, sem pedig matematikailag nem szerepel úgy a gárda, ahogy azt az eredeti célkitűzésekben olvashattuk.
Speciális körülmények:
Azt nem lehet állítani, hogy nem volna pénz, noha talán nem kifejezetten sok – ám azt sem lehet állítani, hogy a megfelelő prioritással költik azt. Ami a legnagyobb talány, hogy mi a csapat valódi célja, mert az nem lehet egyenlő azzal, amit lekommunikáltak. Pradoxon. Nem az első az NBII-ben.
Ezzel a fejtörővel zárom soraim és nem csak átvitt értelemben, ugyanis néhány hetes szünetre tér az elemzés-rovat.
Hajrá ZTE!
H. E.