Ellenfél-les XII. - FC Tatabánya

Lassan végére érünk ellenfeleinket bemutató sorozatunkat, most a szerdáról megkésett 12. kiadást olvashatják el, a Tatabánya csapatával foglalkozunk. 

Az fctatabanya.hu oldalról szemezgettünk a csapat történetével kapcsolatban. A Tatabánya a Budaörs ellen maradt bennt az NBII-ben.

A kezdetek (1910-1947)

A Tatabányai Sport Klubot 1910. február 6-án alapította Frei Ferenc bányamérnök, akit a klub elnökévé választották, SzmukLajost pedig titkárrá. Miután májusban a belügyminisztériumtól a labdarúgócsapat hivatalos engedélyt kapott, Tatabányán isrendezhettek futballmérkőzést. Az egyesület színe már ekkor is kék-fehér volt, s megszületett a jelszava is: „Bátorság, erő,férfiasság!”. Habár ebben az időben már több vidéki nagyvárosban (Debrecen, Diósgyőr, Győr, Pozsony) létrejötteklabdarúgóklubok, a korabeli sporthírlap 1913-ban mégis a tatabányait nevezte a legjobb vidéki csapatnak.

Ugyan az I. világháború megbénította a város labdarúgását, az 1920-as évekre már egyértelműen a legnépszerűbb sport voltTatabányán és a csapat is sikeresen szerepelt, rendre a nyugati alosztály élmezőnyében. Az 1925-26-os idényben vezettékbe a magyar labdarúgásban a profizmust, ám mivel a tatabányaiak ennek költségeit nem tudták vállalni, az amatőrök közékerült a csapat. Ezt követően egy kevésbé emlékezetes időszaka következett a bányászvárosi focinak: az erősen hullámzóteljesítmény bő két évtizedig tartott.

Az első osztályba kerülés (1947-1957)

Változás a II. világháborút követően történt, amikor az élvonal küszöbére ért a csapat, s az 1947-48-as szezonban meg istörtént a feljutás az akkori világ elitjébe tartozó magyar labdarúgás felsőházába. Ekkor a nehézipart támogató pártpolitikaiirányelvek jótékonyan hatottak a tatabányai csapatra is, amely a lehetőségeit kihasználva erős összeállításban kezdhettemeg a bajnoki idényt: Gál - Triff-Árkosi, Szabó, Kiss - Zárai, Majtán - Dóra, Berki, Balla, Dobos, Lázár. Mindennek ellenére acsapat végül a 13. helyen végzett és visszaesett a másodosztályba. Ezután három évet kellett várni az újabb bajnoki címre ésaz ezzel járó feljutásra. A második próbálkozás sem járt több sikerrel, mint egykor az első, a 16. helyen végzett csapat újból amásodosztályba került, s egészen 1955-ig a második vonalban szerepelt.

1955-ben aztán már nem csak átszállójegyet vált ott a csapat az élvonalba: a forradalom félbeszakította az 1956-os (őszi)bajnokságot, az 1957-es (tavaszi) szezonban 7., a következő évben pedig 4. lett a csapat, minden addigi eredményt messzetúlszárnyalva, s ezzel hivatalosan is a tatabányai gárda lett a legjobb vidéki egylet (1957-58-ban csak az MTK, a BudapestHonvéd és a Ferencváros, 1958-59-ben a Csepel, az MTK, a Budapest Honvéd, a Vasas és az Újpesti Dózsa előzte meg; akort tehát hatalmas fővárosi fölény jellemezte, a vidéki csapatok közül a tatabányain kívül a Diósgyőri Vasas, a SzombathelyiHaladás és a Dorog tudott megkapaszkodni a középmezőnyben). Ebben a sikeres időszakban védte a tatabányai csapatkapuját az Aranycsapat hálóőre, Grosics Gyula (1957-től 1963-ig), akit az 1954-es svájci világbajnokság döntőjébenelszenvedett vereségért úgy büntette a kommunista uralom, hogy egészen a karrierje végéig (1963) a Tatabányai Bányászcsapatába száműzte.

Nemzetközi szereplés, KEK győzelmek, virágzás (1957-1988)

A bajnokságban elért 7. helyezésnek köszönhetően az első nemzetközi kupaszereplésre is sor került Lakat Károly vezetésével, a Duna-kupa első fordulójában azonban két vereséggel búcsúzott a gárda. Az 1957-58-as szezonban elért 4. helyezés a Közép-európai Kupában való indulásra jogosította fel a csapatot, amely óriási sikert hozott: az ekkor márTatabányai Bányász Sport Club néven működő egylet a döntőben a Bratislava együttesén is felülkerekedett. Azt, hogy azegyüttest ekkor már nemzetközi porondon is jegyezték, az is jelzi, hogy 1962-ben a csapat egy nyári nemzetközi torna keretében a német Kaiserslautern, a holland Ajax, a francia Nancy és a svájci Servette ellen futballozott.

Az 1964-es év azért emlékezetes a tatabányai szurkolók számára, mert Tokióban három tatabányai játékos, Csernai Tibor, Gelei József és Szepesi Gusztáv olimpiai bajnok lett. Eközben a csapat többi tagja egy ázsiai nemzetközi tornán vett részt, ahol indiai, orosz és burmai csapatokkal játszottak mérkőzéseket. A legnagyobb sikert a CSZKA Moszkva elleni mérkőzés jelentette, amit a TBSC 65000 néző előtt nyert meg 1-0-ra.

Az 1966-os idényben a csapat a legjobb 8 közé jutott a Közép-európai Kupában, de ott elvérzett a később a kupát megnyerő Fiorentina ellen, amelynek edzője akkor az Aranycsapat kiválósága, Hidegkuti Nándor volt. Az angliai világbajnokságon Gelei József és Szepesi Gusztáv képviselte a TBSC-t a brazilverő, 6. helyen végzett csapatban. Az 1968-as mexikói olimpián ismét két labdarúgó lett olimpiai bajnok a TBSC-ből: Menczel Iván és Szepesi Gusztáv.

Az 1972-es müncheni olimpián ismét két labdarúgó szerepelt az olimpiai válogatottban: Rothermel Ádám és Tóth Kálmán, akik ezüstérmet szereztek a magyar csapat tagjaiként. Ebben az évben jutott először a tatabányai csapat a Magyar Kupa döntőjébe, ahol a Ferencváros 1-0-ra legyőzte a TBSC-t. 1973-ban és 1974-ben Tatabánya megnyerte a Közép-európai Kupát. A tatabányai csapat ezekben az években a magyar futball meghatározó együttese volt, a nyolcvanas években pedig az egyik legjobb magyar csapat lett. 1981-ben az UEFA kupában a Tatabánya 2-1-re legyőzte a Real Madridot és a visszavágón is csak 1-0-ra kapott ki. A nyolcvanas évek egyik legjobb csapata: Kiss - Szabó, Lakatos, Fejes, Fischer, Emmer, Csapó, Hermann, P. Nagy, Kovács, Weimper.

Ebben az időszakban olyan neves edzők irányították a csapatot, mint a városba visszatérő Lakat Károly, Dalnoki Jenő, vagy Temesvári Miklós. A pályán együtt játszott a legendás csatártrió: Kiprich - Plotár - Vincze, s ennek is köszönhetően a Tatabánya 1985-ben majdnem megnyerte a Magyar Kupát. Ezekben az időkben a nemzetközi kupákban olyan patinás csapatok látogattak Tatabányára mint a francia St. Étienne, az osztrák Rapid Wien, a német VFB Stuttgart vagy a portugál Guimarães.

Mélypont és feltámadás (1988-2002)

A csúcsot az 1988-as bajnoki 2. helyezés jelentette, amit követett a politikai rendszerváltás után a kiesés, majd mélypontként 1993-ban az NB III-ban való indulás. A sztárok külföldre igazoltak, s mivel a politikai rendszerváltás miatt a nagyvállalatok csődbe jutottak, ez a veszély fenyegette a sportklubokat is. A bányának befellegzett, s úgy nézett ki, hogy a TBSC csillaga örökre eltűnt a magyar futball egéről.

Ekkor azonban Bíró Péter, egy budapesti üzletember átvette a csapatot, mikor is a Tatabánya az NB II-es bajnokság (ez a harmadosztályt jelentette akkor) utolsó helyén állt 6 ponttal. 1998 nyarán egy megnyert osztályozó mérkőzést követően a csapat (már Lombard FC Tatabánya) feljutott a másodosztályú bajnokságba. A külföldről hazatérő Kiprich József vezetésével a csapat hatalmas fölénnyel megnyerte a bajnokságot, s bejutott a Magyar Kupa döntőjébe. Itt óriási vihart kavaró játékvezetői ténykedést követően 2-1-re alulmaradt a Debrecen együttesével szemben.

A következő idényben a csapat elindult a legmagasabb osztályban, ahol óriási bravúrral a 4. helyen zárt. Ekkor (2000-ben) a csapat szerepelt az Intertotó-kupában, ahol 3 forduló után, a feröeri HB Tórshavn (4-0, 3-0) és a horvát HNK Cibalia (3-2, 0-0) kiejtését követően a Zenit Szentpétervár ellen esett ki (1-2, 1-2). A következő évben a csapat megnyerte a magyar bajnokság alapszakaszát, de a tavaszi szezonra meggyengült és ismét búcsúzni kényszerült a magyar élvonaltól. Ennek ellenére ismét indulhatott az Intertotó-kupában, ahol három kör után, az örmény FC Shirak (2-3, 3-1), a moldáv Tiligul Tiraspol (1-1, 4-0) kiejtését követően az olasz Brescia Calcio együttese ellen vérzett el kiélezett csatában (1-2, 1-1) a tatabányai csapat.

Közelmúlt (2002-2012)

2002 nyarán Bíró Péter távozott Szombathelyre, s helyét az Auto Trader vette át. Az amerikai David Altomare tulajdonában lévő Auto Trader Kft. mellett 2002 nyarán a tatabányai önkormányzat is részesedést vállalt a helyi labdarúgásban, hosszú távra megoldva a csapat gondjait. A 2002-2003-as újabb másodosztályban eltöltött idény után sokáig úgy tűnt, hogy a 2003-2004-es szezon is elúszik, hiszen a téli pihenőre úgy vonult a csapat, hogy kieső helyen állt. Ám tavasszal Détári Lajos vezetésével nagyszerű sorozatot produkált a csapat és nem sokon (egészen pontosan 6 ponton) múlott, hogy a kibővített elsőosztályba feljutási lehetőséghez jutó hat csapat közé nem került be.

Ez a lendület a következő évben nem állt meg, a 3. másodosztályú szezonban (2004-2005) toronymagasan nyerve (19 győzelem, 5 döntetlen 2 vereség, 74-19-es gólarány) a második vonalat ismét kivívta az NB I-es tagságot. Ebben a szezonban a csapat megdöntött egy hosszú veretlenségi rekordot is.

Az NBI-es tagság a 2007-2008-as szezon végéig tartott, ekkor a csapat búcsúzni kényszerült a legmagasabb osztályból. A következő években nem sikerült kivívni a feljutást, egy 4. hely mellett kétszer 5. és kétszer 6. helyen zárta a pontvadászatot klubbunk.

Jelen (2013-)

A 2012/2013-as évadnak nagy reményekkel és célkitűzésekkel vágott neki a Csertői Aurél vezette csapat. Sajnos azonban ezek megvalósítása nem sikerült. A szezon közben tulajdonosváltás, majd 2013 áprilisában edzőváltás történt a klubbnál. P. Nagy László vezetésével a csapat 5 meccses veretlenségi szériát produkált, majd mindkét osztályozó találkozóját megnyerve bebiztosította helyét az összevont NBII-ben.

(forrás: fctatabanya.hu)

Holnap a következő szám is megjenelik!

Hajrá ZTE!