Elemzés: NBII-es játékfelfogások III. rész

Taktikák és megvalósításuk / A taktikai fogások az NBII-ben                                                            

Két hete egy cikktrilógiába kezdtem, mely az NBII-es játékelemeket és játékfelfogásokat elemzi. Itt az ideje, hogy publikáljam a harmadik részét és egyben befejező részét eme cikktrilógiának. Nos, mint az már kitalálható volt, a játéktördelés és a magyar 4-2-3-1 után a védekező felfogású játék elemzése következik. Itt rögtön fel is merül a kérdés, hogy miről is van szó: kontrajátékról vagy bunkerfociról? Nos, szerencsére, vagy legalábbis az én személyes és őszinte örömömre, ott még nem tart az NBII, hogy általánosan bevetett bunkerfociról lehessen beszélni.

 

A kontrajáték és sajátosságai:

Mi is az a kontrajáték? Mi a lényege?

Nos, alapvetően kijelenthető, hogy a kontrázó csapat az ellenfél gyors, váratlan letámadására épít, amit úgy akar elérni, hogy átadja a területet és passzív, védekező futballt mutat. Gyakori eset, hogy amikor a támadó csapat elveszíti a labdát, az addig passzívnak tűnő, védekező fél gyors (ellen)támadásépítésbe kezd, amely során az ellenfél túlságosan feltolt és meglepett védelmén próbál áttörni. Természetesen ez egy nagyon leegyszerűsített magyarázata a kontrajátéknak, azonban a lényeget összefoglalja és remekül példázza.

Nem véletlenül szeretik ezt az edzők, elvégre van benne erő és bizonyos értelemben kevesebb, de legalábbis másfajta mentális megterhelést kell elviselniük így a játékosoknak, mint ha a játék dominanciájára építenének.

Ám az NBII szintjén egyetlen olyan nagyon lényeges tényező hiányzik a képből, ami ténylegesen sikeressé tehetné a koncepciót:

- A valóban gyors futballisták!

Lássuk be, ez nem csak hogy komoly, hanem egyenesen esszenciális probléma, elvégre manapság már a futball nem egyszerűen a játéktechnikai elemekre épít, hanem a dinamikusságra és a lendületre, ezenfelül a gyors játékos aranyat ér.

Ez nem azt jelenti, hogy a taktika már nem is működhet, mert ez közel sem igaz. Ám sokkal valószínűbb, hogy gyors játékosok híján a kontrázó csapat kevésbé emelkedik majd ki a győzelmek mennyiségében, mint ahogy kiemelkedhetne, ha dinamikus és gyors játékosai lennének.

Azt már megállapítottam, hogy mi az, ami nincs meg. De akkor mégis mire épít ez a játékstílus az NBII-ben?

A válasz:

- A hosszú passzokra.

Adja magát a megoldás, ha nincs gyors játékosod, akkor a lassúnak (vagy nem gyorsnak) kevesebbet kelljen futnia. Természetesen ez sem egy rossz megoldás, bár más előnyei és hátrányai vannak, mintha olyan játékost küldenénk pályára, aki valóban gyors.

Annak érdekében, hogy egyszerű jellemzést lehessen adni az NBII-ben játszatott kontrajátékról, összességében nézve megállapítható:

- A hosszú passzokra és az így létrejövő üres területekre épít.

- Nem feltétlenül lendületes az ellentámadás, így a védelem gyors visszazárása által könnyedén megakasztható, ám kevésbé múlik egy-egy játékos fizikai adottságain.

- Átadja a területeket az ellenfélnek, nem kifejezett célja a labdabirtoklás.

- Nem a pontrúgásokra épít.

 

Noha a fentiek egyszerű konklúziónak tűnhetnek, mégis remekül körülírják ezt a játékstílust.

 

 

Hajrá ZTE!

H.E.