Elemzés - Feljutás után...

A feljutás álma feledhetetlen / A kiesés rémálma kétségbeejtő                                                                    

Az előző, néhány órával korábban publikált elemzés az NBII sajátosságaival foglalkozott. Most azonban egy más jellegű, ám ehhez szorosan kapcsolódó témát érintek, mely a jelenben néha tabunak számít ugyan, mégis minden ZTE szurkoló titkon ebben reménykedik: igen, a feljutásról van szó. Egészen pontosan arról, hogy ha – tegyük fel – magasabb osztályba jutunk, mihez kezdünk majd ott, illetve a jelenlegi keretnek van-e keresnivalója az NBI-ben.

Az tagadhatatlan, hogy mióta kiestünk, a csapatnak nem alakult ki igazi stílusa, sokkal inkább az NBII-ben megszokott sztenderdeket követve egy robotolósabb, kevésbé látványos futballt játszó együttessé vált a ZTE. Ez nem feltétlenül baj, hiszen a látványos játékhoz ezt preferáló, vagyis hasonlóan játszó ellenfél is kell, hiszen a játéktördelést erőltető ellenfél megöli a látványos játékot produkálni akaró csapat lendületét. Azonban ez nem jelenti azt, hogy rendjén is van a dolog. Elvégre az emberek eredetileg nem azért szerették meg a ZTE csapatát, mert közel volt, így ideálís, mint kedvenc együttes, hanem azért, mert a játékstílusa egyedivé tette. Személyes véleményem, hogy az NBI-ben csak és kizárólag karakteres csapat tud megragadni, ez alatt pedig azt kell érteni, hogy legalább két-három olyan motívum van az együttes játékában, amelyre lehet építeni és amelyet rendkívül nehéz levédekezni és/vagy átjátszani. Természetesen ez azt jelenti, hogy nagyon kidolgozott és az erősségeire építő taktika szükséges, amihez igazítva van a játékoskeret. Igen, azt hiszem érthető, mi jelent itt igazán nagy nehézséget.

Ugyanis az NBI-ben a csapatok már megtehetik, hogy tényleg úgy válasszák ki a játékosaikat, hogy azok illeszkedjenek az elképzelésekbe, nem úgy mint az NBII-ben, ahol az elképzeléseket kell a játékosokhoz igazítani. Ez utóbbinak számtalan oka van, ám a jelenlegi cikk most nem ezekkel foglalkozik.

Fontos leszögeznem, mielőtt még továbbmennénk, hogy a cikk a hazai viszonylatokat nézi, így a jelzők, amiket használok, kizárólag a hazai körülmények között érvényesek.

Az NBI-ről:

Néhány fontos információ:

1.)    Tehetős, gazdaságilag kevésbé behatárolt csapatok alkotják.

2.)    Az NBI viszonylag népszerű választás, még a kevésbé képzett külföldi játékosok számára is

3.)    A szakmai stáb lehetőségei nem behatároltak, nem leterheltek a szakemberek, mert a létszámuk közelebb áll a megfelelőhöz, mint az alacsonyabb osztályokban

4.)    A csapatok játéka sajátos elemeket tartalmaz, mert a játékosok véghez tudják vinni – képzettségükből, szervezettségükből adódóan – ezeket a taktikai elemeket.

5.)    Magasabb szintű, képzettebb játékosok alkotják a csapatokat.

6.)    Nincs olyan játékstílus, ami egyértelműen dominálna.

A fentiekből kiindulva valóban észlelhető, hogy ez már egy „másik” szint. Ugyanis itt már nem elég arra figyelni, hogy tovább bírjuk, mint az ellenfél, hanem sokkal komplikáltabb és összetettebb részletekre is ki kell terjednie a szakmai stáb figyelmének, ugyanis a körülmények és a lehetőségek következménye, hogy itt már professzionálisabb munka folyik.

Természetesen az az igazi kérdés, hogy ha feljutnánk, akkor bent is tudnánk maradni? Nos, az eddigi eredmények és fejlemények, valamint a mérkőzések képe alapján, nagyjából nyolcvan százalékos bizonyossággal tudom állítani, hogy nem. Többek között azért nem, mert a kulcsjátékosaink közül ketten csak kölcsönben szerepelnek nálunk, illetve a csapat fiataljai még mindig tapasztalatlanok, hiszen alig egy tucat NBII-es mérkőzés van a lábukban, ami azt jelenti, hogy tulajdonképpen ez mentális problémákhoz vezethetne.

Viszont, ez nem jelenti azt, hogy ha feljutna a ZTE, akkor semmiképpen sem maradhatna bent az első osztályban. Ugyanis, ha sikerül megtartani azokat az embereket, akik kiemelkedően teljesítenek, illetve a szezon hátralévő részében megfelelő mentális felkészítés zajlik majd, valamint a gyengébb területeket meg tudná erősíteni a klub, akkor mindjárt más a helyzet. Ez azonban egy kifejezetten nehéz feladat és jelen cikk egyelőre csak felkészülés, amely kóstolgatja a témát, elvégre nem lehetetlen, hogy feljutunk  - s ez esetben fel is kell készülni – azonban nem feltétlenül realitás, vagy akár elvárás, hiszen a vezetőség részéről mostanában nem voltak ilyen jellegű kijelentések, ami részben érthető, másrészt pedig valóban okos döntés, így a játékosokon sincs feltétlenül akkora teher.

Hajrá ZTE!

H.E.