Elemzés - a fiatalok beépítése
Egy fiatal játékos játszatásának akadályai / Avagy milyen kockázatokkal jár a fiatalok beépítése egy csapatba?
A mai elemzés a fiatal játékosok helyzetét elemzi, szurkolói és edzői szempontból, illetve annak a kockázatát, hogy mivel jár egy ifista bevetése. Ez a kérdés nem csak azért lényeges, mert statisztikailag a ZTE a legfiatalabb csapat az NBII-ben, hanem azért is, mert nagy mértékben fontos, ha tudjuk, hogy mire és miből építkezhetünk a jövőben. Szerencsére, mint azt az adatok mutatják, nálunk elindult egy fiatalítási „láz”, azonban nagyon fontos, hogy ez akár negatív is lehet, amennyiben nem a megfelelő ifisták vannak beépítve a csapatba. A témakör főbb kérdései feladják a leckét, hiszen rendkívül magas futballszakmai kompetencia szükségeltetik ahhoz, hogy tudjuk egy ifistát mikor lehet bevetni és mikor nem. Fontos még, hogy a játékuk ne törje meg őket, tehát ne legyen rájuk túl hamar túl nagy teher téve, viszont ne is érkezzen el későn a debütálás pillanata.
A kiválasztás és szempontjainak meghatározása hatalmas, rendkívüli felelősség, mert jelentheti a győzelmet és a bukást, ugyanúgy a klub, mint a futballista szempontjából. Nem csak pedagógiai érzék, vagy motivációs képesség kell egy fiatalokból álló csapat eredményes felépítéséhez, hanem némileg atyáskodó hozzáállás is, hiszen meg kell őket védeni a nem megfelelő kritikáktól (amelyekből nem tudnak építkezni).
Szurkolói szempontból:
Érthető és megérthető, hogy a szurkolói szempontok jóval egyszerűbbek, mint a vezetőedzői irányelvek. Megszokott esetben három egyszerű tényezőt vár el egy szurkoló egy fiatal játékostól: legyen ténylegesen fiatal, legyen saját nevelés, játsszon jól.
Remekül kitűnik, hogy ezen pontok közül az utóbbi a legfontosabb, mégis, a legnehezebben elérhető. Szintén a kiválasztás és a támogatás hatékonyságával érhető el ez a cél, amely azonban kifejezetten nehéz feladat, igaz, ez nem a szurkolók felelőssége. Szerencsére a ZTE-nek többnyire pozitív hozzáállású hívei vannak, ezért a játékosok – pláne ha saját nevelésű fiatal tehetségről van szó – ténylegesen támogatást kapnak még tőlük is, amennyiben futballra emlékeztető elemeket mutat az ifista teljesítménye.
A másik lényeges rész, hogy egy ifista ténylegesen fiatal legyen, ami azt jelenti, hogy ne huszonegy-huszonkét évesen mutatkozzon be az első csapatban, hanem legkésőbb tizenkilenc éves koráig érje el azt a szintet, amikor már számolnak vele a felnőtteknél, még ha nem is feltétlenül alapemberként. Ez azért nagyon fontos, mert egy tizenkilenc éves fiatal sokkal többet fog fejlődni, mint az, aki huszonegy évesen érte el a debütálás szintjét. Huszonegy éves kor felett már erős túlzás valakit ifistának, vagy fiatal tehetségnek nevezni.
Az az elvárás, hogy legyen saját nevelésű az ifista, elvi kérdés, azonban a közönség tapasztalataim szerint befogadó, így nem tragédia, ha nem az – mindössze már az elején is többet várnak tőle, ha már a zalai fiatalok helyett játszik…
Vezetőedzői szempontból:
A vezetőedző irányelvei már sokkal összetettebbek. Elvégre egy vezetőedzőnek, aki számára fontos, hogy a csapata eredményesen, hatékonyan és látványosan futballozzon, nagyon meg kell gondolnia, mikor ad lehetőséget egy ifistának és mikor nem. Azt is meg kell gondolni, hogy kinek ad esélyt és kinek nem.
A legfőbb tényező, hogy a játékos ne pánikoljon be a pályán, de törje össze a felelősség. Ehhez belső egyensúly szükségeltetik, de minimum önbizalom és rengeteg támogatás. Ez a legfontosabb szempont. Mert ha valaki megijed, félve játszik, akkor olyan, mintha a pályán sem lenne, vagy talán még ennél is rosszabb a lehetőség. Éppen ezért csak akkor szabad pályára küldeni egy fiatal játékost, ha lelkiekben felkészült és fel is van készítve.
A második legfontosabb irányelv, hogy tudja mi a feladata, mi a kötelessége és meddig terjed a hatásköre. Elvégre ha valaki össze-vissza rohangál a pályán, ahogy éppen jónak látja, akkor azzal nem csak a saját teljesítményét rontja, de a csapatét is. Ez még mindig a mentális felkészítéshez tartozik. Gyakran látni olyat – nem kifejezetten a ZTE-nél – hogy egy debütáló játékos nincs tisztában a rá háruló feladattal és azon felül, hogy így – nyílván szándékán kívül – megzavarja a csapatjátékot, előbb-utóbb Ő is észreveszi ezt és még be is pánikol…
A harmadik legfontosabb szempont, hogy a játékos fizikailag bírja az iramot és az erőnlétére ne legyen panasz. Gyakori probléma, hogy egy ifista kiváló edzettségi szinten van, viszont nem jól osztja be a tartalékait, ezért húsz perc után már futni sem bír. Természetesen ezen felül az erőnléti felkészítés is rendkívül lényeges, hiszen ha valaki keveset bír, akkor nincs értelme felküldeni a pályára. Ez mentális és fizikai felkészülést ígényel.
A negyedik szempont, amely már a lista vége felé helyezkedik el, a technikai képzettség és a fizikai teljesítőképesség készségek szempontjából. Értem ez alatt, hogy a játékos legyen képes elvégezni a szerepkörében felmerülő feladatokat, legyen szó cselezésről, szerelésről, emberfogásról. Továbbá fontos az is, hogy egy játékos készségei a posztjának megfelelőek legyenek, elvégre egy lassú szélső nem túl hatékony, vagy egy csenevész csatárra nem biztos, hogy ívelgetős játékot kell építeni, stb… Ez fizikai és technikai felkészülést igényel.
A fentiek a főbb szempontok, ám van egy másik is, amely nem rangsorolható, hiszen minden egyes nézőponthoz hozzátartozik: a fejlődésre való hajlam és képesség irányelvét is figyelembe kell venni. Ha valaki nem fejlődik, akkor ott problémák vannak, közbe kell lépni, ki kell vizsgálni az esetet. Ezt leszámítva, természeten nem várható el egy fiatal játékostól, hogy a fenti négy pont alapján megfeleljen, hiszen az maga volna a csoda… a legfontosabb, hogy a legtöbb pontnak feleljen meg és főleg a lényegesebbeknek, a többire pedig külön hangsúlyt kell fektetni a tréningek alkalmával.
Fontos hozzátennem, hogy ezen felül a vezetőedzőnek számtalan felelőssége van, hiszen végső soron övé a felelősség, így nehéz eldönteni, hogy kit, mikor és hol vessen be. Ennek ellenére úgy vélem, hogy a hatékonyság és eredményesség csak a fenti prioritások alapján működhet. Természetesen nem vagyok futballszakember, így könnyen lehet, hogy tévedtem, elsiklottam valami felett, mindössze a szurkolók számára próbáltam közelebb hozni a fiatalok kiválasztásának és játszatásának helyes módszerét azzal, hogy elemeztem, miképpen lehet célszerű kiválasztani egy ifistát a felnőtt csapatba.
( Jövő héten nem lesz elemzés rovat, mert két hét múlva egy dupla elemzés jelenik majd meg! )
Hajrá ZTE!
H.E.