Csank János: -Mindent elő kell venni a tarsolyunkból, ami benne van!

"Mostanában védekezési hibák vannak / Döntő lesz Gyirmóton, ki nyer meg több párharcot"                                                        

A mai tréning után Csank Jánossal, csapatunk vezetőedzőjével készítettünk interjút, akivel a múltról és a jövőről is szót ejtettünk.

-          A csákvári mérkőzésen mik voltak azok a hibák, azok a pontok, amelyek sorsdöntőek voltak, és amiket Gyirmóton semmiképp sem szabad elkövetni?

-          Mostanában a védekezésünkben vannak kisebb hibák, visszatekintve még Siófokra, ott nem csak védekezési hiba volt – bár egy komoly volt, amiből gólt is kaptunk -, hanem támadásbeli is, hiszen nem rúgtunk gólt. Csákváron viszont rúgtunk két gólt, tehát a támadójátékunk relatíve „elment”, viszont a védekezési hibák – amelyek kicsit egyéni védekezési hibák is voltak (az elsőnél nem annyira, de a másik kettőnél igen) – megpecsételték a sorsunkat. Ezt nem szabad, ahogy mondani szokták, koncentráció kell, de inkább felelősség. Például amit Szappanos a második gólnál csinált... Nem is az volt a probléma, hogy elpasszolta, hanem az, hogy be kellett volna engednie a labdát a tizenhatoson belülre. 50 centire volt a tizenhatos vonala előtt, ha ott egyet lép hátra, meg tudja fogni a labdát. A kapus valamilyen szinten azért kapus, hogy kézzel dolgozzon, amikor lehet. Amikor nem, akkor nem, de amikor igen, akkor elsősorban kézzel, mert ez a poszt lényege. Az volt egyébként a fordulópont, hiszen előtte ki tudtunk egyenlíteni, átvettük az irányítást, látszott, hogy a hazaiak el is fáradtak egy kicsit, visszaálltak az ikszre, nem is igazán jöttek előre, folyamatosan tudtunk irányítani. És akkor jött ez a második góljuk, ami megint fellelkesítette a hazaiakat. Amiből megint jól kijöttünk, csak a végén megint úgymond egy egyéni hiba jött, egy rossz kapuskirúgás földről, a rosszul helyezkedő védők között átvette a labdát a csatár, akit lerántottunk. A szabadrúgásból lett a taccs, a bedobásnál pedig felállt védelemnél 3-4-5-en is rosszul végezték a dolgukat, és ebből tudtak gólt szerezni.
Komoly problémánk volt ez a mérkőzés, meg a siófoki is, hiszen nem illett ezekből pont nélkül „kijönni”. Még két pontnál se lettem volna elégedett igazából, négy pontot gondoltam, amit meg kell szerezni ezen a két mérkőzésen. Sajnos ezt már nem lehet behozni, a végelszámolásnál nagyon hiányozni fog. Most már bravúr kell, meg az ellenfelek gyengébb teljesítménye.

-          Vasárnap a forduló rangadóját játssza a ZTE Gyirmóton, az elsőhöz megy a harmadik. Pont azért, mert most vesztettünk, nyerni kéne? Azaz a döntetlen nem jó?

-          A döntetlen mindig jó idegenben, meg otthon is, ha olyan a szituáció. Lélektanilag azért jó, mert az nem vereség. Nem szabad lebecsülni a döntetlen jelentőségét, egy ponttal is ki lehet esni, egy ponttal is lehet bajnokságot nyerni. Ha a két meccsünk (a siófoki és a csákvári – a szerk.) döntetlen, akkor most két ponttal többünk van, és másodikak vagyunk. Nem konkrétan azért, mert kikaptunk, de meg kell próbálni jól szerepelni Gyirmóton. Rangadó lesz, a rangadó azért rangadó, mert háromesélyes. Ha nem mondhatnánk azt, hogy a ZTE nyerhet, akkor nem rangadó. Nyilván van sanszunk nyerni, a Gyirmótnak kicsit több, mert otthon játszanak, az iksznek nagyobb a realitása. A győzelmünkre kicsit kevesebb az esély, de van esély! És az a lényeg, ezt az esélyt meg kell próbálni megragadni.

-          A Gyirmót eddig is bizonyította, hogy kifejezetten jó csapatuk van, bár ez a ZTE-re is elmondható. Mire kell odafigyelni náluk, miben jók igazán?

-          Nagyon sok első ligás futballistájuk van, alig van olyan játékosuk, aki nem játszott az első osztályban. Rutinosak, elég labdabiztosak is, már évek óta ott vannak a „spiccen”. Biztos vagyok benne, hogy olyan nyomást akarnak helyezni ránk, hogy ne legyen nálunk a labda, amúgy is erőltetik a labdabirtoklást. Ezért is lesz érdekes a mérkőzés, nekem is nagy mérce lesz ez, meg a csapatnak is, hogy egy ilyen kaliberű vetélytárs ellen mit tudunk nyújtani, mennyire vesszük át az irányítást, egyéni párharcokat hogy nyerjük meg. Mert tudni kell, hogy ez párharcok játéka: ki kell tudni cselezni, le kell tudni szerelni, ezek mind párharcok. A tíz mezőnyjátékos párharcából – a kapusok külön párharcot vívnak – aki többet nyer meg, az fölénybe tud kerülni. Döntő lesz, hogy egységesek legyünk, a csapatrészek közel legyenek egymáshoz, jól segítsenek be, kommunikáljanak, és mindenképp hatalmas önbizalom kell. Bátrabban kéne kreatívnak lenni, nem szabad, hogy nyomjon a teher, a felelősség. Nem szabad, hogy leegyszerűsítjük a játékot azért, mert a tét nagy.  Pontosan azért, mert nagy a tét, kell odatenni mindent, elővenni a tarsolyunkból, ami benne van, hogy az ellenfelet megverjük.