Elemzés: Taktikai elemzés - A támadóközéppályás

Egy legendás poszt eredménytelensége / Elemzés: A támadóközéppályás                                    

 

Bár a szezon tavaszi részében elsődleges feladatomnak a meccselemzések írását érzem, ezáltal követve le őszi elemzéseimet, azonban nem lehet elfeledkezni arról, hogy nem csak ebből áll az elemzés rovat. Mostanában csak és kizárólag gyakorlatiasabb cikkekkel jelentkeztem, itt az ideje, hogy újra egy elgondolkodtatóbb elemzést adjak közre, amely elsősorban nem a problémákra való megoldásban csúcsosodik ki, hanem további kérdéseket vet fel, elvégre nem szélsőséges, egyértelmű konklúziót kíván, hanem egy általános problémára keresi a választ.

 

Ez a probléma pedig nem más, mint a támadó középpályás pozíció gyengesége a kék-fehér csapatban. Félreértés ne essék, nem a szerepkör a hibás, elvégre az más csapatoknál működik. A probléma inkább a használata, vagy rosszul használata. Természetesen a tényekből kell kiindulnunk, ezért születik ez a cikk is. Elvégre kijelenthető, még ha nem is őszinte örömmel, hogy az utóbbi években a támadó középpályások kilógnak a csapatból, a baj csak az, hogy gyakran lefelé.

 

Nyilván vannak okok és okozatok, eme cikk ezekkel is foglalkozik, de nem képes megválaszolni azokat, noha ez nem is feltétlenül célja. Talán nem árulok zsákbamacskát, ha azt mondom, hogy a modern futball egyik legnépszerűbb posztjáról van szó, melyben sokféle típusú játékos volt már eredményes és hatékony. Éppen ezért az elvárások is nagyok azzal a játékossal szemben, aki ebben a pozícióban játszik.

 

Jelen írásom három egyszerű részből áll. Elsőként bemutatom magát a pozíciót és a leginkább hatékony szerepköreit. Másrészt elemzem a ZTE ebben a pozícióban játszó játékosainak teljesítményét. A cikk harmadik részében pedig elemzem a pozíció fontosságát, avagy hasznosságát a ZTE jelenlegi helyzetére való tekintettel. Nem tartom a témát könnyen emészthetőnek, de érdekesnek annál inkább.

 

A támadóközéppályás (továbbiakban:tkp):

 

A tkp pozícióban játszó futballista a középpályás sor előtt helyezkedik, mintegy feltolt csúcsként a csatár, vagy csatárok közvetlen támogatásának érdekében. Hogy mennyire van előre tolva, az mindössze a szerepkörétől és játékstílusától függ. A pozíció eredeti célja, hogy:

 

- gyorsítsa a labda eljutását a csatársorhoz

- gólpasszokkal, kulcspasszokkal támogassa a szélsőket és a csatárokat

- gólokat szerezzen

- tehermentesítse a csatárt, vagy csatárokat

- meggyengítse a védelmet jelenlétével és növelje a csatár, vagy csatárok mozgásterét

 

Ezek a legfontosabb jellemzői a tkp posztnak, ebből látható, hogy a feladat egy dinamikus és remekül passzoló játékost igényel, aki képes fejben jó és gyors döntéseket hozni. A tkp a legfőbb átvezető a támadások alkalmával, így gyakran elhalnak a támadások, amennyiben a tkp lassan reagál. A reakcióidő egy olyan tulajdonság, amely a középpályásoknál talán a legfontosabb és itt is kiemelkedik prioritás szempontjából a tkp.

 

A fentiek egyszerűen összegzik egy tkp alapvető feladatait és felelősségeit. Jól látható, hogy nem könnyű hatékony tkp-nak lenni, amennyiben sikerül, úgy a dicsőség komoly százaléka illeti a játékost. 

 

Most, hogy összegeztem a poszt alapvető követelményeit, részletezem a három legkedveltebb szerepkör fontos tulajdonságait.

 

Irányító, vagy szervező tkp:

 

A szerepkör érdekessége, hogy ez a legkevésbé támadószellemű felfogás ebben a pozícióban, ugyanis itt nem kifejezetten csak a támadásokat kell támogatni, hanem megszervezni a játékot, ami sokkal kevésbé lendületes, ám intelligensebb játékot igényel. Így gyakorlatilag nem is valódi tkp-ról beszélünk, hanem előrébb tolt középső középpályásról, ami majdnem ugyanaz, de gyakorlatilag lényeges a különbség. Éppen ezért ez nem egy klasszikus szerepkör a poszton, viszont nagyságrendileg nézve népszerű, ami érthető, elvégre hasznosságát tekintve valóban az élbolyban van ez a taktikai formula.

 

A játék szervezése nem csak technikai képzettséget igényel, hanem éleslátást is, ami elengedhetetlen kulcsa a sikernek. A fizikai adottságok közül azonban, a tkp poszton egyedül, a gyorsaság másodlagos elem, elsősorban az állóképesség. 

 

(Általános) Támadóközéppályás (jelen esetben nem, mint pozíció, hanem mint a poszton belül szerepkör):

 

Egy fizikailag és fejben is gyors, kiválóan passzoló és látó játékost igényel, aki észreveszi, mikor tudja ziccerbe, vagy egyszerűen csak helyzetbe hozni a csatárt és azt meg is teszi. Gyors, egyszerű és lendületes labdaérintésekkel vitelezi ki a támadást, miközben remekül mozog üresbe és lefoglalja a védőket is. Egy klasszikus poszt klasszikus szerepköre.

 

Elsősorban gólpasszokat kell osztogatnia, de ha gólt lő, azt sem fogják felróni neki, noha ez nem az elsődleges feladata. Nem Ő szervezi meg a játékot. Olyan stílusú csapatba illik ez a szerepkör, amely kifejezetten dinamikus játékot játszik, sőt, esetleg még írányító nélküli játékot játszó csapatban eredményesebb is lehet.

 

Belső támadó:

 

Nyílvánvalóan ez a szerepkör is megköveteli a gyorsaságot, kitartást, állóképességet, játékintelligenciát és éleslátást. Azonban a feladatkör érdekessége, hogy el kell látnia egy középpályás munkáját, mégis egyfajta hátrébb tolt csatárként funkcionál. Ez azért lényeges momentum, mert így azon túl, hogy eljuttatja a labdát az ellenfél kapujáig, nem elég remek passzokkal leosztania azt másoknak, hanem utána egyfajta csatárként kell funkcionálnia. Hasznos, hatékony, ám átkozottul megterhelő feladatkör.

 

Önmagában nem tud teljesen kibontakozni, az a jó, ha van mellette egy, de inkább kettő csatár. Kifejezetten támadó felfogású csapatok használják ezt a játékstílust.

 

 

Nos, elérkeztem cikkem következő részéhez, melyben az eddigi ZTE tkp-k teljesítményét elemzem. Illetve elsősorban azt, hogy miért nem voltak elég hatékonyak. Az elmúlt években a következő játékosok voltak annyira meghatározóak - vagy szánták őket meghatározónak, jelen cikk azért született, mert ez nem annyira valósult meg -, hogy érdemes legyen belevennem Őket az elemzésembe: Melczer, Szöllősi, Wittrédi, Végh.

 

1. Wittrédi Dávid

Ő volt eddig a leginkább megfelelően teljesítő játékos, ennek ellenére közel sem teljesített úgy, ahogy az Tőle elvárható lett volna. Tipikusan az általános támadóközéppályás kategóriába tartozik.Volt ugyan egy-egy jobb meccse, sőt, olyan is, amikor a ZTE-ből csak Ő emelkedett ki felfelé, mégsem hozott konstans teljesítményt. Talán ebben a mai ZTE-ben eredményesebb lehetne, de úgy vélem, ez a hajó már elment és ez talán jól is van így.

 

2. Szöllősi Ferenc

A felsorolás legérdekesebb szereplője. A képességei megvannak hozzá, illetve megvoltak hozzá, hogy kiváló szervező legyen a tkp poszton és akadtak jobb meccsei is. Apró bökkenő, hogy ezt a szerepkört annyira nem játszatták, így Szöllősit sem játszatták, mert mást az irányítón kivül annyira nem tud bejátszani. Nagy lehetőségek voltak benne, de ha nem, mint szervező játszott, akkor egysíkú volt a játéka és ez meg is bélyegezte a ZTE-s karrierjét.

 

3. Melczer Vilmos

A ZTE szurkolóinak nem sok jó emlékük van róla, elvégre kulcsjátékosnak jött, illetve azért, hogy felfelé húzza a csapatot, ez pedig a gyakorlatban nem volt tapasztalható. Ő, akárcsak Wittrédi, általános tkp-ként volt a legjobb, a különbség csak annyi, hogy Wittrédi azért mutatot fel eredményeket, Melczer pedig nem sok motivációval játszott - legalábbis a látottak alapján. Aligha hiszem, hogy látjuk még valaha kék-fehérben.

 

4. Végh Gábor

Ő számomra még rejtély. Nem tudom pontosan behatárolni, hogy mit próbál játszani, aligha érezhető az, hogy mint valódi tkp, segítené a támadásokat. Mentségére szóljon, még fiatalnak számít. Ennek ellenére, vagy éppen ezért érdemes volna elé igazolni valakit, akitől tanulhat és közben a középpálya is bővülne és erősödne.

 

Elérkezett jelen írásom utolsó, vagyis harmadik bekezdése. Mint azt fentebb említettem, nem írom le, hogy mit gondolok, mint végső, szükséges konklúzió, inkábbkérdéseket vetek fel.

Az első és legfontosabb kérdés, hogy valóban jó ötlet eröltetni a tkp posztot? Jelenleg a legkevésbé sem hatékony és az utóbbi időben nem is volt az. Az egyik kedvenc posztomról van szó, így Én fájlalnám a legjobban, ha kedvenc csapatom nem játszatná... azonban az eredményesség útjába aligha állhatnak ilyen aggályok. 

A csapat jelenlegi helyzete pozitív jelzővel nem illethető kifejezetten, ezért felmerül a kérdés, hogy milyen jellegű változtatás szükséges, mert változtatás az egyértelműen szükséges. Nem csak az számít, hogy ki játszik egy adott pozícióban, hanem, hogy az ellenfél eredendően képes-e elnyomni azt a posztot. Eredményesebb volna, ha tkp helyett inkább egy extra csatárral játszana a ZTE? Vagy a helyzetünkhöz jobban illene egy ötvédős taktika - elvégre védőink vannak...

Az eredményeség és hatékonyság kulcsa a tervezés és az információk helyes leszűrése, valamint azok megszerzése. Figyelemmel kell kisérni az eseményeket és reagálni azokra, nyílvánvalóan tervszerűen. Ebben az egyetlen ellensúly a tolerancia- "mennyit várjak a változtatással" kérdéskör, hiszen ez mindig kockázatos döntés. Márpedig a döntést meghozni sosem egyszerű, főleg ha azért kell meghozni, mert nincsennek eredmények.

 

Úgy vélem, célomat elértem és olyan kérdéseket hoztam előtérbe, amelyre ha megszületnek a megfelelő válaszok, akkor pozitív változás következik be.

Ezzel zárom soraim.

 

 

Hajrá ZTE!

H.E.

 

 

    Egy legendás poszt eredménytelensége // Elemzés: A támadóközéppályás

 

Bár a szezon tavaszi részében elsődleges feladatomnak a meccselemzések írását érzem, ezáltal követve le őszi elemzéseimet, azonban nem lehet elfeledkezni arról, hogy nem csak ebből áll az elemzés rovat. Mostanában csak és kizárólag gyakorlatiasabb cikkekkel jelentkeztem, itt az ideje, hogy újra egy elgondolkodtatóbb elemzést adjak közre, amely elsősorban nem a problémákra való megoldásban csúcsosodik ki, hanem további kérdéseket vet fel, elvégre nem szélsőséges, egyértelmű konklúziót kíván, hanem egy általános problémára keresi a választ.

 

Ez a probléma pedig nem más, mint a támadó középpályás pozíció gyengesége a kék-fehér csapatban. Félreértés ne essék, nem a szerepkör a hibás, elvégre az más csapatoknál működik. A probléma inkább a használata, vagy rosszul használata. Természetesen a tényekből kell kiindulnunk, ezért születik ez a cikk is. Elvégre kijelenthető, még ha nem is őszinte örömmel, hogy az utóbbi években a támadó középpályások kilógnak a csapatból, a baj csak az, hogy gyakran lefelé.

 

Nyílván vannak okok és okozatok, eme cikk ezekkel is foglalkozik, de nem képes megválaszolni azokat, noha ez nem is feltétlenül célja. Talán nem árulok zsákbamacskát, ha azt mondom, hogy a modern futball egyik legnépszerűbb posztjáról van szó, melyben sokféle típusú játékos volt már eredményes és hatékony. Éppen ezért az elvárások is nagyok azzal a játékossal szemben, aki ebben a pozícióban játszik.

 

Jelen írásom három egyszerű részből áll. Elsőként bemutatom magát a pozíciót és a leginkább hatékony szerepköreit. Másrészt elemzem a ZTE ebben a pozícióban játszó játékosainak teljesítményét. A cikk harmadik részében pedig elemzem a pozíció fontosságát, avagy hasznosságát a ZTE jelenlegi helyzetére való tekintettel. Nem tartom a témát könnyen emészthetőnek, de érdekesnek annál inkább.

 

A támadóközéppályás (továbbiakban:tkp):

 

A tkp pozícióban játszó futballista a középpályás sor előtt helyezkedik, mintegy feltolt csúcsként a csatár, vagy csatárok közvetlen támogatásának érdekében. Hogy mennyire van előre tolva, az mindössze a szerepkörétől és játékstílusától függ. A pozíció eredeti célja, hogy:

 

- gyorsítsa a labda eljutását a csatársorhoz

- gólpasszokkal, kulcspasszokkal támogassa a szélsőket és a csatárokat

- gólokat szerezzen

- tehermentesítse a csatárt, vagy csatárokat

- meggyengítse a védelmet jelenlétével és növelje a csatár, vagy csatárok mozgásterét

 

Ezek a legfontosabb jellemzői a tkp posztnak, ebből látható, hogy a feladat egy dinamikus és remekül passzoló játékost igényel, aki képes fejben jó és gyors döntéseket hozni. A tkp a legfőbb átvezető a támadások alkalmával, így gyakran elhalnak a támadások, amennyiben a tkp lassan reagál. A reakcióidő egy olyan tulajdonság, amely a középpályásoknál talán a legfontosabb és itt is kiemelkedik prioritás szempontjából a tkp.

 

A fentiek egyszerűen összegzik egy tkp alapvető feladatait és felelősségeit. Jól látható, hogy nem könnyű hatékony tkp-nak lenni, amennyiben sikerül, úgy a dicsőség komoly százaléka illeti a játékost. 

 

Most, hogy összegeztem a poszt alapvető követelményeit, részletezem a három legkedveltebb szerepkör fontos tulajdonságait.

 

Irányító, vagy szervező tkp:

 

A szerepkör érdekessége, hogy ez a legkevésbé támadószellemű felfogás ebben a pozícióban, ugyanis itt nem kifejezetten csak a támadásokat kell támogatni, hanem megszervezni a játékot, ami sokkal kevésbé lendületes, ám intelligensebb játékot igényel. Így gyakorlatilag nem is valódi tkp-ról beszélünk, hanem előrébb tolt középső középpályásról, ami majdnem ugyanaz, de gyakorlatilag lényeges a különbség. Éppen ezért ez nem egy klasszikus szerepkör a poszton, viszont nagyságrendileg nézve népszerű, ami érthető, elvégre hasznosságát tekintve valóban az élbolyban van ez a taktikai formula.

 

A játék szervezése nem csak technikai képzettséget igényel, hanem éleslátást is, ami elengedhetetlen kulcsa a sikernek. A fizikai adottságok közül azonban, a tkp poszton egyedül, a gyorsaság másodlagos elem, elsősorban az állóképesség. 

 

(Általános) Támadóközéppályás (jelen esetben nem, mint pozíció, hanem mint a poszton belül szerepkör):

 

Egy fizikailag és fejben is gyors, kiválóan passzoló és látó játékost igényel, aki észreveszi, mikor tudja ziccerbe, vagy egyszerűen csak helyzetbe hozni a csatárt és azt meg is teszi. Gyors, egyszerű és lendületes labdaérintésekkel vitelezi ki a támadást, miközben remekül mozog üresbe és lefoglalja a védőket is. Egy klasszikus poszt klasszikus szerepköre.

 

Elsősorban gólpasszokat kell osztogatnia, de ha gólt lő, azt sem fogják felróni neki, noha ez nem az elsődleges feladata. Nem Ő szervezi meg a játékot. Olyan stílusú csapatba illik ez a szerepkör, amely kifejezetten dinamikus játékot játszik, sőt, esetleg még írányító nélküli játékot játszó csapatban eredményesebb is lehet.

 

Belső támadó:

 

Nyílvánvalóan ez a szerepkör is megköveteli a gyorsaságot, kitartást, állóképességet, játékintelligenciát és éleslátást. Azonban a feladatkör érdekessége, hogy el kell látnia egy középpályás munkáját, mégis egyfajta hátrébb tolt csatárként funkcionál. Ez azért lényeges momentum, mert így azon túl, hogy eljuttatja a labdát az ellenfél kapujáig, nem elég remek passzokkal leosztania azt másoknak, hanem utána egyfajta csatárként kell funkcionálnia. Hasznos, hatékony, ám átkozottul megterhelő feladatkör.

 

Önmagában nem tud teljesen kibontakozni, az a jó, ha van mellette egy, de inkább kettő csatár. Kifejezetten támadó felfogású csapatok használják ezt a játékstílust.

 

 

Nos, elérkeztem cikkem következő részéhez, melyben az eddigi ZTE tkp-k teljesítményét elemzem. Illetve elsősorban azt, hogy miért nem voltak elég hatékonyak. Az elmúlt években a következő játékosok voltak annyira meghatározóak - vagy szánták őket meghatározónak, jelen cikk azért született, mert ez nem annyira valósult meg -, hogy érdemes legyen belevennem Őket az elemzésembe: Melczer, Szöllősi, Wittrédi, Végh.

 

1. Wittrédi Dávid

Ő volt eddig a leginkább megfelelően teljesítő játékos, ennek ellenére közel sem teljesített úgy, ahogy az Tőle elvárható lett volna. Tipikusan az általános támadóközéppályás kategóriába tartozik.Volt ugyan egy-egy jobb meccse, sőt, olyan is, amikor a ZTE-ből csak Ő emelkedett ki felfelé, mégsem hozott konstans teljesítményt. Talán ebben a mai ZTE-ben eredményesebb lehetne, de úgy vélem, ez a hajó már elment és ez talán jól is van így.

 

2. Szöllősi Ferenc

A felsorolás legérdekesebb szereplője. A képességei megvannak hozzá, illetve megvoltak hozzá, hogy kiváló szervező legyen a tkp poszton és akadtak jobb meccsei is. Apró bökkenő, hogy ezt a szerepkört annyira nem játszatták, így Szöllősit sem játszatták, mert mást az irányítón kivül annyira nem tud bejátszani. Nagy lehetőségek voltak benne, de ha nem, mint szervező játszott, akkor egysíkú volt a játéka és ez meg is bélyegezte a ZTE-s karrierjét.

 

3. Melczer Vilmos

A ZTE szurkolóinak nem sok jó emlékük van róla, elvégre kulcsjátékosnak jött, illetve azért, hogy felfelé húzza a csapatot, ez pedig a gyakorlatban nem volt tapasztalható. Ő, akárcsak Wittrédi, általános tkp-ként volt a legjobb, a különbség csak annyi, hogy Wittrédi azért mutatot fel eredményeket, Melczer pedig nem sok motivációval játszott - legalábbis a látottak alapján. Aligha hiszem, hogy látjuk még valaha kék-fehérben.

 

4. Végh Gábor

Ő számomra még rejtély. Nem tudom pontosan behatárolni, hogy mit próbál játszani, aligha érezhető az, hogy mint valódi tkp, segítené a támadásokat. Mentségére szóljon, még fiatalnak számít. Ennek ellenére, vagy éppen ezért érdemes volna elé igazolni valakit, akitől tanulhat és közben a középpálya is bővülne és erősödne.

 

Elérkezett jelen írásom utolsó, vagyis harmadik bekezdése. Mint azt fentebb említettem, nem írom le, hogy mit gondolok, mint végső, szükséges konklúzió, inkábbkérdéseket vetek fel.

Az első és legfontosabb kérdés, hogy valóban jó ötlet eröltetni a tkp posztot? Jelenleg a legkevésbé sem hatékony és az utóbbi időben nem is volt az. Az egyik kedvenc posztomról van szó, így Én fájlalnám a legjobban, ha kedvenc csapatom nem játszatná... azonban az eredményesség útjába aligha állhatnak ilyen aggályok. 

A csapat jelenlegi helyzete pozitív jelzővel nem illethető kifejezetten, ezért felmerül a kérdés, hogy milyen jellegű változtatás szükséges, mert változtatás az egyértelműen szükséges. Nem csak az számít, hogy ki játszik egy adott pozícióban, hanem, hogy az ellenfél eredendően képes-e elnyomni azt a posztot. Eredményesebb volna, ha tkp helyett inkább egy extra csatárral játszana a ZTE? Vagy a helyzetünkhöz jobban illene egy ötvédős taktika - elvégre védőink vannak...

Az eredményeség és hatékonyság kulcsa a tervezés és az információk helyes leszűrése, valamint azok megszerzése. Figyelemmel kell kisérni az eseményeket és reagálni azokra, nyílvánvalóan tervszerűen. Ebben az egyetlen ellensúly a tolerancia- "mennyit várjak a változtatással" kérdéskör, hiszen ez mindig kockázatos döntés. Márpedig a döntést meghozni sosem egyszerű, főleg ha azért kell meghozni, mert nincsennek eredmények.

 

Úgy vélem, célomat elértem és olyan kérdéseket hoztam előtérbe, amelyre ha megszületnek a megfelelő válaszok, akkor pozitív változás következik be.

Ezzel zárom soraim.

 

 

Hajrá ZTE!

H.E.