Elemzés: Meccselemzés (ZTE - PAFC NB II)

Egy újabb vereség / Elemzés: közel van a gödör legmélyebb pontja?                                                                                                    

 

Ugyanúgy, amiképpen a Szolnok ellen, most a PAFC ellen kapott ki a ZTE. Várható volt? Igen. Örülünk neki? Nem.

Múltheti cikkem után itt van az ideje, hogy ismét jelentkezzem, ezúttal egy meccselemző cikkel. A ZTE - Puskás Akadémia mérkőzés csalódást keltő eredménye ismert, talán az okai is. Mégis, fontos tanulmányozni, mert van hova fejlődnie a csapatnak.

 

Ami azt illeti az eredmény egyáltalán nem sokatmondó, elvégre szorosnak tűnhet ezáltal a mérkőzés, noha a játék képe alapján ez aligha állítható. Pintér Attila együttese szokásos játékát játszotta. Ezzel pedig a ZTE semmit sem tudott kezdeni. Ismét kikapott a csapat a PAFC-tól.

 

A listavezető nem kegyelmezett, kihasználta kontrái egyikét és megnyerte a mérkőzést. Ennek a játéknak pedig ez a lényege. A kérdés az, hogy mit csinált mindeközben a ZTE? Ez már sokkal megfelelőbb kérdés, elvégre aligha lehet könnyen megválaszolni. Voltak hősies akciók, de ténylegesen felépített támadást nost sem láthattunk. Az első félidőben a csapat próbált még a PAFC-nál is passzívabban játszani, ami össze is jött. A második félidőben pedig mintha mindenkinek feltünt volna, hogy telik az idő és pánikszerű, ám közel sem csapatszintű megmozdulások sorozata követte egymást. Nos, ezt már megszokhattuk.

 

A legszembetűnőbb, hogy a sorozatosan gyenge eredmények ellenére aligha van rotálva a csapat, ami azért is különös, mert ez a tendencia nem most kezdődött. Pedig annyira azért nem szűk a keret, hogy ezt ne lehetne legalább részlegesen megtenni. Mindenesetre érdemes volna megpróbálkozni a dologgal, ugyanis főképpen a hátsó alakzatban, van lehetőség a rotációra, illetve azért elől is le lehet cserélni egy-két embert. Nem feltétlenül büntetésből, inkább pihentetésből. Az utóbbi időkben a sorozatos vereségek azt sugallják, hogy talán fejben túl van terhelve egy-két játékos. Ez olyan probléma, amit sokféleképpen meg lehet oldani, azonban ha erre nincs lehetség, a pihentetés csökkentheti a probléma mértékét.

 

Ami a mérkőzéseket illeti, Szappanos hozta a Tőle elvárható szintet. A többiek pedig aligha tudtak mit kezdeni a helyzettel, ez remekül leszűrhető az eredményből, de a látottakból is. Továbbra sincs tényleges csapatmunka, meglehet nincs, aki összefogja a csapatot a pályán, vagy túl sok szabadságot kapnak a játékosok a posztjukon. De a legvalószínűbb, hogy nem elég egyértelműek az edzői utasítások, talán ezért nem is követik azokat, így pedig aligha lehet eredményes egy taktika. 

 

Ami továbbra is szembetűnő, hogy a labdatartás nem megy a csapatnak, a hátrafelé passzos játékban pedig túl sok labdát fülel le az ellenfél. Rendkívül nehéz ez a helyzet.

 

Ennek ellenére Én láttam a játékosok egy részén, hogy nem adják fel. A körülmények és az eredmény ellenére próbálnak tenni valami a vereség elkerüléséért, éppen csak a tanácstalanság is látszott a játékukban. Eddig is utaltak rá jelek, de most, illetve a múlthéten látszódott igazán, hogy az öltözőben aligha lehet jó az összhang. Sajnos ez szintén egy olyan probléma, ami nem csak okozata, de oka is a jelenlegi szereplésnek.

 

Nehéz meccselemzést írni egy olyan mérkőzésről, ami szinte eseménytelen volt. Egyáltalán nem nevezhető látványosnak, sajnos még csak izgalmasnak sem. Pauditsnak ismét volt néhány jobb megmozdulása, de megfelelő hátszél hiányában nem tudott kiemelkedni a mezőnyből. Ez nem a ZTE fél éve eddig, nagyon nem.

 

Hajrá ZTE!

H.E.Egy újabb vereség // Elemzés: közel van a gödör legmélyebb pontja?

 

Ugyanúgy, amiképpen a Szolnok ellen, most a PAFC ellen kapott ki a ZTE. Várható volt? Igen. Örülünk neki? Nem.

Múltheti cikkem után itt van az ideje, hogy ismét jelentkezzem, ezúttal egy meccselemző cikkel. A ZTE - Puskás Akadémia mérkőzés csalódást keltő eredménye ismert, talán az okai is. Mégis, fontos tanulmányozni, mert van hova fejlődnie a csapatnak.

 

Ami azt illeti az eredmény egyáltalán nem sokatmondó, elvégre szorosnak tűnhet ezáltal a mérkőzés, noha a játék képe alapján ez aligha állítható. Pintér Attila együttese szokásos játékát játszotta. Ezzel pedig a ZTE semmit sem tudott kezdeni. Ismét kikapott a csapat a PAFC-tól.

 

A listavezető nem kegyelmezett, kihasználta kontrái egyikét és megnyerte a mérkőzést. Ennek a játéknak pedig ez a lényege. A kérdés az, hogy mit csinált mindeközben a ZTE? Ez már sokkal megfelelőbb kérdés, elvégre aligha lehet könnyen megválaszolni. Voltak hősies akciók, de ténylegesen felépített támadást nost sem láthattunk. Az első félidőben a csapat próbált még a PAFC-nál is passzívabban játszani, ami össze is jött. A második félidőben pedig mintha mindenkinek feltünt volna, hogy telik az idő és pánikszerű, ám közel sem csapatszintű megmozdulások sorozata követte egymást. Nos, ezt már megszokhattuk.

 

A legszembetűnőbb, hogy a sorozatosan gyenge eredmények ellenére aligha van rotálva a csapat, ami azért is különös, mert ez a tendencia nem most kezdődött. Pedig annyira azért nem szűk a keret, hogy ezt ne lehetne legalább részlegesen megtenni. Mindenesetre érdemes volna megpróbálkozni a dologgal, ugyanis főképpen a hátsó alakzatban, van lehetőség a rotációra, illetve azért elől is le lehet cserélni egy-két embert. Nem feltétlenül büntetésből, inkább pihentetésből. Az utóbbi időkben a sorozatos vereségek azt sugallják, hogy talán fejben túl van terhelve egy-két játékos. Ez olyan probléma, amit sokféleképpen meg lehet oldani, azonban ha erre nincs lehetség, a pihentetés csökkentheti a probléma mértékét.

 

Ami a mérkőzéseket illeti, Szappanos hozta a Tőle elvárható szintet. A többiek pedig aligha tudtak mit kezdeni a helyzettel, ez remekül leszűrhető az eredményből, de a látottakból is. Továbbra sincs tényleges csapatmunka, meglehet nincs, aki összefogja a csapatot a pályán, vagy túl sok szabadságot kapnak a játékosok a posztjukon. De a legvalószínűbb, hogy nem elég egyértelműek az edzői utasítások, talán ezért nem is követik azokat, így pedig aligha lehet eredményes egy taktika. 

 

Ami továbbra is szembetűnő, hogy a labdatartás nem megy a csapatnak, a hátrafelé passzos játékban pedig túl sok labdát fülel le az ellenfél. Rendkívül nehéz ez a helyzet.

 

Ennek ellenére Én láttam a játékosok egy részén, hogy nem adják fel. A körülmények és az eredmény ellenére próbálnak tenni valami a vereség elkerüléséért, éppen csak a tanácstalanság is látszott a játékukban. Eddig is utaltak rá jelek, de most, illetve a múlthéten látszódott igazán, hogy az öltözőben aligha lehet jó az összhang. Sajnos ez szintén egy olyan probléma, ami nem csak okozata, de oka is a jelenlegi szereplésnek.

 

Nehéz meccselemzést írni egy olyan mérkőzésről, ami szinte eseménytelen volt. Egyáltalán nem nevezhető látványosnak, sajnos még csak izgalmasnak sem. Pauditsnak ismét volt néhány jobb megmozdulása, de megfelelő hátszél hiányában nem tudott kiemelkedni a mezőnyből. Ez nem a ZTE fél éve eddig, nagyon nem.

 

Hajrá ZTE!

H.E.