Elemzés: Meccselemzés (Békéscsaba - ZTE NB II )

Hullámvölgy után az első győzelem / Elemzés: hogyan lett negatívum egy pozitív eredmény?                                                      
 

Ismét eljött az ideje, hogy az elemzés rovat színre lépjen. Alapvetően a Békéscsaba elleni mérkőzést terveztem kielemezni és ez így is lesz. Azonban nem csak a mérkőzésre fogok koncentrálni, ugyanis a várva várt győzelem után szinte azonnal kiderült, immáron bizonyossá vált, miért nem képes előrébb lépni a ZTE.

 

Ám ne rohanjunk ennyire előre. Közel sem kijelenthető, hogy jó mérkőzést láttunk, mert nem. Az sem kijelenthető, hogy a ZTE győzelme magától értetődött volna, mert nem. Egyik csapat sem játszott jól, közel sem. Akadt néhány jobb egyéni teljesítmény, illetve végre látható volt valamilyen szintű koncepcionális változtatás a ZTE részéről - ami feltehetően a vezetőedző érdeme - és ennek köszönhető a győzelem. Mint ezt egyik korábbi cikkemben már jeleztem, ideje volna átállni egy ötvédős formációra, hiszen a játékosállomány és az eredmények ezt indokolják. Ez végre megvalósult és valóban látszódott, hogy van lehetőség a koncepcióban, nem feltétlenül a győzelem miatt, hanem azért, mert működőképesebb volt, mint az, amit előtte játszott a ZTE.

 

 

A védelem így létszámfölényben stabilabb volt, mint eddig és sokkal jobban reagálta le azokat a helyzeteket, amikből eddig gólt kapott a csapat. Magabiztosabbá tette a hátsó alakzatot a létszámfölény és ez már nagyon kellett számukra. A középpálya - azon túl, hogy végre rotálva volt, még ha főleg eltiltások és sérülés miatt - sokkal jobban muzskált, főképpen azért, mert alapvetően kevesebb teher nehezedett a csapatrészre. Jelenleg nem kellett egy általános dominanciát kialakítaniuk, hanem a védekezésben kellett résztvenniük és egy-egy kontrát végigvinniük. Ez alapvetően olyan szinten csökkentette a csapatrész felelősségét, aminek köszönhetően elég erős és önbizalom tartalékuk maradt a feladatuk pontosabb ellátására.

 

Alapvetően a fentiek jelentették a különséget bukás és győzelem között, ennyi mondható el erről a mérkőzésről, azt leszámítva, hogy azért sok probléma, amit az eddigiek során szemléltettem már - főképpen előző cikkeimben - továbbra is jelen van. Van a mérkőzésnek azonban egy másik aspektusa is, ami rányomja a bélyegét az egész győzelemre és egy negatív élménnyé teszi, mintegy feloldva az eddigi hibák súlyát. 

 

Idézem a vezetőedző mérkőzés utáni nyilatkozatának legfontosabb részét: "Tudtuk, hogy a játékunk az előző mérkőzéseken is rendben volt, most azonban ez sikerrel is párosult. "

 

Egyrészt érthető, hogy valamelyest fel akarja oldani a játékosokban a feszültséget. Legalábbis érthető lenne, ha az élbolyban lennénk és egy vereség éppen beficcent volna az ezt megelőző meccsen. Azonban abban a helyzetben, amiben a ZTE jelenleg van, nem megnyugtatni kell a játékosokat, mert közel sem lehetnek nyugodtak. Az eredménytelenség keltette frusztrációt arra kell használni, hogy az újabb győzelmek érdekében motivációvá alakuljon. Másrészt viszont ez a fajta megnyilvánulás erős túlzás, ugyanis ha rendben lett volna a csapat játéka, akkor négy meccsen nem nulla pontot szerez a gárda, hanem tizenkettőt, vagy minimum tízet. A Békéscsaba ellenit is beleértve a ZTE hét mérkőzésen, a megszerezhető huszenegy pontból szerzett összesen ÖT, azaz 5 pontot. Ezek után ez a kijelentés sem pedagógiai szempontból, sem pedig vezetői aspektusában nem felelt meg. 

 

A nyugalom a csapat légkörében nagyon fontos. Azonban nem mindig célravezető. Ha minden rossz sorozat után, a siker legapróbb jelére mindenki halálra nyugtatja magát, akkor pontosan az a fajta érdektelen és motiválatlan valóság születik meg, amit legtöbb esetben a magyar pályákon látunk. Örülök a győzelemnek, de ez nem változtat azon a tényen, hogy ez a kijelentés igenis hatalmas probléma. Olyan következtetéseket enged levonni, amit nyilván eddig is láttak, akik kicsit jobban figyeltek, azonban most már tagadni sem lehet ezeket a jeleket. Ez a teljeítmény nem elég az eredetileg kitűzött célok eléréséhez, éppen ezért megelégedettségre sem adhat okot.

 

 

Hajrá ZTE!

H.E.

 

 

H.E.Hullámvölgy után az első győzelem // Elemzés: hogyan lett negatívum egy pozitív eredmény?

 

 

Ismét eljött az ideje, hogy az elemzés rovat színre lépjen. Alapvetően a Békéscsaba elleni mérkőzést terveztem kielemezni és ez így is lesz. Azonban nem csak a mérkőzésre fogok koncentrálni, ugyanis a várva várt győzelem után szinte azonnal kiderült, immáron bizonyossá vált, miért nem képes előrébb lépni a ZTE.

 

Ám ne rohanjunk ennyire előre. Közel sem kijelenthető, hogy jó mérkőzést láttunk, mert nem. Az sem kijelenthető, hogy a ZTE győzelme magától értetődött volna, mert nem. Egyik csapat sem játszott jól, közel sem. Akadt néhány jobb egyéni teljesítmény, illetve végre látható volt valamilyen szintű koncepcionális változtatás a ZTE részéről - ami feltehetően a vezetőedző érdeme - és ennek köszönhető a győzelem. Mint ezt egyik korábbi cikkemben már jeleztem, ideje volna átállni egy ötvédős formációra, hiszen a játékosállomány és az eredmények ezt indokolják. Ez végre megvalósult és valóban látszódott, hogy van lehetőség a koncepcióban, nem feltétlenül a győzelem miatt, hanem azért, mert működőképesebb volt, mint az, amit előtte játszott a ZTE.

 

A védelem így létszámfölényben stabilabb volt, mint eddig és sokkal jobban reagálta le azokat a helyzeteket, amikből eddig gólt kapott a csapat. Magabiztosabbá tette a hátsó alakzatot a létszámfölény és ez már nagyon kellett számukra. A középpálya - azon túl, hogy végre rotálva volt, még ha főleg eltiltások és sérülés miatt - sokkal jobban muzskált, főképpen azért, mert alapvetően kevesebb teher nehezedett a csapatrészre. Jelenleg nem kellett egy általános dominanciát kialakítaniuk, hanem a védekezésben kellett résztvenniük és egy-egy kontrát végigvinniük. Ez alapvetően olyan szinten csökkentette a csapatrész felelősségét, aminek köszönhetően elég erős és önbizalom tartalékuk maradt a feladatuk pontosabb ellátására.

 

Alapvetően a fentiek jelentették a különséget bukás és győzelem között, ennyi mondható el erről a mérkőzésről, azt leszámítva, hogy azért sok probléma, amit az eddigiek során szemléltettem már - főképpen előző cikkeimben - továbbra is jelen van. Van a mérkőzésnek azonban egy másik aspektusa is, ami rányomja a bélyegét az egész győzelemre és egy negatív élménnyé teszi, mintegy feloldva az eddigi hibák súlyát. 

 

Idézem a vezetőedző mérkőzés utáni nyilatkozatának legfontosabb részét: "Tudtuk, hogy a játékunk az előző mérkőzéseken is rendben volt, most azonban ez sikerrel is párosult. "

 

Egyrészt érthető, hogy valamelyest fel akarja oldani a játékosokban a feszültséget. Legalábbis érthető lenne, ha az élbolyban lennénk és egy vereség éppen beficcent volna az ezt megelőző meccsen. Azonban abban a helyzetben, amiben a ZTE jelenleg van, nem megnyugtatni kell a játékosokat, mert közel sem lehetnek nyugodtak. Az eredménytelenség keltette frusztrációt arra kell használni, hogy az újabb győzelmek érdekében motivációvá alakuljon. Másrészt viszont ez a fajta megnyilvánulás erős túlzás, ugyanis ha rendben lett volna a csapat játéka, akkor négy meccsen nem nulla pontot szerez a gárda, hanem tizenkettőt, vagy minimum tízet. A Békéscsaba ellenit is beleértve a ZTE hét mérkőzésen, a megszerezhető huszenegy pontból szerzett összesen ÖT, azaz 5 pontot. Ezek után ez a kijelentés sem pedagógiai szempontból, sem pedig vezetői aspektusában nem felelt meg. 

 

A nyugalom a csapat légkörében nagyon fontos. Azonban nem mindig célravezető. Ha minden rossz sorozat után, a siker legapróbb jelére mindenki halálra nyugtatja magát, akkor pontosan az a fajta érdektelen és motiválatlan valóság születik meg, amit legtöbb esetben a magyar pályákon látunk. Örülök a győzelemnek, de ez nem változtat azon a tényen, hogy ez a kijelentés igenis hatalmas probléma. Olyan következtetéseket enged levonni, amit nyílván eddig is láttak, akik kicsit jobban figyeltek, azonban most már tagadni sem lehet ezeket a jeleket. Ez a teljeítmény nem elég az eredetileg kitűzött célok eléréséhez, éppen ezért megelégedettségre sem adhat okot.

 

 

Hajrá ZTE!

H.E.